Králik István: Laboratóriumi és fizikai alapismeretek (Irat- és könyvkonzervátor tanfolyam jegyzetei 3. Budapest, 1960)

VII. Fizikai fénytan

sokáig nem tudták kisérleti uton igazolni

? csak amikor a mérési módszereinket a fénytanban előforduló igen kis hullámhosszakra átalakítottuk, a került elsőizben fénytani interferenciát előállítani, azaz fénysugárhoz egy másik fénysugarat adva sötétséget előállítani,, A kisérlet döntő bizonyítékát szolgáltatta a ma már teljesen elfogadott fényhullámelméietnek, A mérések alapján az eddig emiitett sugárzások is mind hullámmozgásoknak bizonyultak az alábbi hozzávetőleges hullámhosszakkal: Infra sugarak Látható színes " vörös " kék ultraibolya 60-0,75 u 0,75- P- 0,4-0 fi 0,40-0,10 fi 1 ji ± 1/1000 mm 1 JUJI = 1/1

c

000.000 mm A hullámmozgás igazolása után nyitva maradt a kérdés: tronszverzális vagy longitudinális hullámok alakjában terjed tova a fény. A vitát a sarkitás jelensége a transzverzális hullámmozgás javára döntötte el, Polár;o s, .vagy. s ar ki t ot t fé fia A sarkitás jeleneégére különböző ásványok különleges fénytani viselkedése hi^ta fel a figyelmet, így többek között, ha két átlátszó turmalin lemezt a rajz szerint egymáson elforgatunk /21. ábra./ 360°-os teljes elfordulás :latt az egymást; átfedő részek 90°-ként teljes világosságot, 111,. teljes sötétséget mutatnak „ A két külön-külön átlátszó lemez tehát egy'ittesen a kere oztezert részeken sötét, párhuzamos állasban világos, A- jelenség magyarázatát csakis a fény transzverzális hullámmozgásával lehetett adni Ennek alap jón a természetes fényt a terjedés irányára merőleges síkban sok különböző irányban tört'.niő keresztrezgések keverékének kell tekintenünk, A fény tehát az idő előrehaladtával mintegy tömlőszerüen r/lad tovább, egyrészt a sugár haladási irányában, másiészt erre merőlegesen /23» ábra/. Ha e me-