Králik István: Laboratóriumi és fizikai alapismeretek (Irat- és könyvkonzervátor tanfolyam jegyzetei 3. Budapest, 1960)
VII. Fizikai fénytan
energia mennyiségét; jel Minthogy szemünk nagy pontossággal mg tudja itélni, hogy két szomszédos fehér lap megvilágítása mikor egyenlő egymással, ennélfogva a fényforrások energiájára az általuk létrehozott megvilágításból vonunk következtetést. Legyen például az egyik fényforrás energiája , a másiké JiU, távolságuk az egyenlően megvilágított laptól Xr t illetve r^, akkor a két megvilágítás is egyenlő egymással. . h t i h. u 3 ᣠ\ 1 £2 > v 2 4rfc tr " tó iV 4r4*f i ? ^r 2 ebből «^/^ » vagyis a f :! y forrás ok energiája az egyenlő megvilágításokhoz tartozó táv á'rágok négyzeteivel arányos. Ha tehát az egyik fényforrás energiáját agyaégül választjuk, akkor a másiké számszerűen is meghatározható, AZ 1896.-os genfi üeiozetkpzl kongresszus a fényenergia vagy fényesség egységéül a Hef.ner-féle amilacetat lámpát választotta, /jele H,K = Hefnerkei le/ 8 mm bélátmérővel és A- cm-es láng magassággal, A választás akkoriban azért esett erre a fényforrásra, mert ezt tudták a legstabilabban előállítani. Azóta sokkal jobb módszerek állnak rendelkezésünkre stabil és reprodukálható fényforrások előállítására, úgyhogy a K-t később revideálni kellett. A z izzó platinaszál fényessége alapján uj egységet, az u,n, uj gyertyát /jele- itf.C = new' oandle/ rögzitették, A régi HK és az ü j N.O. között számszerűleg nincs nagy eltérés, ugy hogy gyakorlati számításoknál azonosnak vehetők, A megvilágítás egységét Lux-nak nevezték. Ez azzal a megv Üágitással egyenlő,, amit a Hefner-gyertya 1 m távolságból okoz Merőleges beesésnél, Üjgy éljünk arra, hogy a Lux-ot ne cseréljük össze a Lumennal; mely utóbbi a fényáram egysége és az izzólámpák-
