Králik István: Laboratóriumi és fizikai alapismeretek (Irat- és könyvkonzervátor tanfolyam jegyzetei 3. Budapest, 1960)

VII. Fizikai fénytan

255/1960 Az episzkcpok olyan optikai készülékek, amelyek át nem látszó képek vetitésérs alkalmasak, működési elvüket a 18, ábra szemlélteti. , A CG' kondenzorlencse és az LIÍ siktükör segi tségével a kérdéses TT-'

; tárgyra oly erős fényt vetítünk, hogy szinte önvilágitóvá le ez* A tárgyról érkező sugarakat az O0

f lencserendszer össze gyűjti és képpé egyesíti, Ezt a képet az Mtf tükör segítségével a vászonra vetíthetjük, Minthogy a visszaverődésnél a tükröknél sokkal több fény vész el

# mint a dia-vetitérnél, az episzkópokhoz nagyon eres fényforrásokat kell alkalmaznunk. Mikroszkópok.^ Len- seren d szerekből összeépített nagyítók, melyekKel több- ezerszeres nagyítás is elérhető. Működési elvük lényege, hogy a tárgy fölött alkalmazott domború lencse-rendszer az ü,n

7 tárgylencse, vagy objektív a tárgyról nagyított képet képez. Ezt a képet azután a szemlencse, vagy okulár külön még egyszer felnagyítja, így a teljes nagyítás a szemlencse és tárgylencse nagyításának szorzatából nyerhető* A két lencserendszert a mikroszkóp csövében, az u

c

n

0 tubusban összeépítik, VII. Fizikai fé

nytan

. ^szinszórás. A fénytörés törvényei szigorúan véve csak egynemű vagy homogén fényre érvényesek, ez pedig arról ismerhető fel, hogy két vagy több fénytörő hasábon átvezetve csak irányváltozást szenved, szine azonban ugyanaz marad, A közönséges napfény nem tekinthető egyneműnek, mert útjába Üveghegábot állítva, a'törésen kívül még szinszórást is szenved, Bz olymódon jelentkezik, hogy az eredetileg fehér fény-nyaláb különböző törésmutatójú szines sugarakra bomlik. Ezek közül legkevésbé tér el eredeti irányától a vörös, majd egyre fokozottabb