Nyulásziné Straub Éva: A Magyar Országos Levéltárban őrzött eredeti címereslevelek jegyzéke (Forrástudományi segédletek 2. Budapest, 1981)

Bevezetés

adomány ^xmegoszlása adomány tárgya magyar + erdélyi birodalmi összesen % adomány ^xmegoszlása adomány tárgya előtt % 1526 után % össz. % előtt % 1526 után % össz. % összesen % Címer

6 53 20,0 253 0..4 13 1,7 27,0 nemességmegerősítés + címer 03 43 4,6 4,6 rangemelés + címer 0,1 4,1 4,2 0,1 2,8

8 2,9 7,1 nemesség + címer 13 54,7 56,0 0,1 3,3

9 3,4 59,4 egyéb

7 0,9 0,9 : 1,0 1,0 1,9 ÖSSZESEN 7,0 84,0 91,0 0,6 8,4 9,0 100,0 Az adatokból megállapítható, hogy az 1526 előtti oklevelek 83,4% nemes ember részére adott címeradomány (kis százalékban nemességmegerősítéssel, Ül. rangemeléssel együtt), s csak 16,6% a nemesítéssel összekötött címeradomány. Ha figyelembe vesszük, hogy e 16,6% — mely számszerűen 126 oklevélből 21-et jelent — 1/3-a II. Lajos király adománya, megállapítható, hogy a címeradományok első évszázadában az ősi jogon, egész nemzetségek által használt, szabadon választott címerek kiváltságlevéllel történő megerősítése dominált. A nyugat-európai országokban a 14. század első felében kialakult gyakorlat szerint az uralkodó által adott címer jogilag értékesebb, mint a szabadon választott. A már említett Kolos fia Kolos részére 1332-ben adott oklevélben a következő olvasható: címert csak a király adhat. Ez azt jelentette, hogy ősi jogon bírt címer továbbra is használható volt, új címert azonban csak a király adhatott. Az idézett megfogalmazás ellenére a 14. század végéig csak néhány címeradományról van tudomásunk.

10 Zsigmond király külpolitikai tevékenységével hozható kapcsolatba a magyar címeradományok kiváltságlevélbe foglalása, mely mint mondottuk, a kezdeti időszakban csak elvétve párosult nemesítéssel. 1526 után az arányok megváltoznak, a megadományozottak 39%-a nemes, s 61%-a adománylevél révén vált nemessé. Említésre méltó az a jelenség, hogy a nemesség megerősítése mellett kapott címeradomány és a birodalmi címeradomány egyenletes eloszlást mutat. A rangemeléssel, birodalmi nemességgel és birodalmi rangemeléssel összekötött címeradományok száma a 18. század második felétől jelentősen növekszik. Az 1526 utáni rangemelések 86,1%-a, a birodalmi rangemelések 86,4%-a, a birodalmi nemességadományok 74%-a az utolsó 60 évben lett kibocsátva. A százalékok megadásával a tendenciákat kívántuk röviden vázolni, messzemenő címertani és közjogi következtetések levonása nélkül, bár az őrizetünkben levő 1600 darab oklevél igen kis töredéke az 500 év alatt kibocsátott címeresleveleknek, de kibocsátásukat kellőképpen reprezentálja. Végezetül nézzük meg a jegyzékben szereplő kibocsátók szerinti előfordulási arányt: erdélyi fejedelmi: 25,1% magyar királyi: 66,9% birodalmi

11

: 7,6% egyéb

12

: 0,4% A jegyzékben közölt oklevelek kedvezményezettjei általában családok.

13 Mindössze 6 olyan eredeti oklevelet őrzünk, amely település számára adományoz címert.

14 A segédlet használatának elősegítése érdekében röviden ismertetjük á szerkesztési elveket: Címereslevelek jegyzéke A jegyzék időrendben tartalmazza a címereslevelek következő adatait: - sorszám: az okleveleket időrendbe sorolás után 1-től 16004g leszámoztuk, a sorszám a jegyzék és a mutatók használatát megkönnyítő adat, nem levéltári jelzet. — a fő címerszerző(k) neve: az adományban első helyen részesültek neve előnévvel, esetleg már korábban kapott rang feltüntetésével. Erdélyi okleveleknél az előnév általában nem nemesi előnevet jelent, mindössze a megadományozott, lakhelyére utal. A családnevek ortográfiája az oklevelekben igen sokszínű, esetenként egy oklevélen belül is előfordul, hogy a címerszerző nevét kétféleképpen írták. Az évszázadok során változó, következetlen