Székely Vera: A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában 3. rész : Magyar Királyi Pénzügyminisztérium (Forrástudományi segédletek 1. Budapest, 1985)

BEVEZETÉS

az első, felelős, magyar Pénzügyminisztérium és az abszolutizmus kori pcnzügyigazgatóságok) szakembereire, akik a pénzügyigazgatás folyamatosságát biztosítani tudták. Ami a személyi szálakat illeti: Fallenbüchl Zoltán említett munkája alapján a kamarai tisztviselők és a .n.kir. Pénzügyminisztérium fogalmazói és szaktisztviselői karának névsorát összevetve 37 egyértelműen azonosítható családnevet találunk.

1 Ezt az összehasonlítást a teljesség igénye nélkül végeztük el. mivel a gyakran előforduló családnevekel (Horváth), vagy a feltehetően azonos, de változott formában jelentkező neveket (Poeschi-Pösehl), továbbá a Pénzügyminisztérium számvevőségének állományát figyelmen kívül hagytuk. A PM nagylétszámú számvevőségének évenként való viszgálatát ugyanis nem indokolja a családnevek ebben a formában való elemzése. Hogy a teljes fogalmazói karra vonatkozóan mégis elvégeztük ezt az összevetést, annak az az oka, hogy a dualizmus államigazgatására és ezen belül a pénzügyigazgatásra is érvényesnek tartjuk azoknak a tisztvislői dinasztiáknak a létét, amelyekről Fallen büchl beszél, s e felfogásunk megerősítését látjuk abban, hogy ezek a családok a magyar történelem több korszakán át részesei voltak az államhatalom gépezetének. A miniszteriális és a kamarai pénzügyigazgatásban a személyi kontinuitás voltaképpen jelentéktelen tényező, de a pénzügyi kormányzat újjászervezésének első évtizedében felmerültek azok a már említett személyi kérdések, amelyeket akár a folytonosság fenntartásával, akár a nyugdíjazások sorával meg kellett oldani. Az új szervezet kiépítése önmagában is óriási feladatot rótt a minisztérium vezetőire, Lónyay Menyhért (1867 1870), majd Kerkapoly Károly (1870-1873) minisztersége alatt rendezkedett be az új magyar pénzügyi kormányzat, amely arra volt hivatott, hogy a többévszázados közös pénzügyeket szétválasztva létrehozza az ónálló magyar pénzügyigazgatást. Az országgyűlés 1 867 után közös pénzügynek csak a közös külügyre és a közös hadügyre fordítandó költségeket ismerte el. (1867LXII. tc.) A minisztérium hatáskörébe került tehát az országos pénzügy (amely az adókból, jövedékekből, illetékekből, pénz- és hitelműveletekből állt) és az államvagyon (az állami birtokok, épületek, erdők és bányák) kezelése. A minisztériumban lezajlott számtalan átszervezés ellenére (amelyekre még visszatérünk) az ügykörök lényegében nem sokat változtak az egész korszakban, s csak a kor és a természetes fejlődés igényeinek megfelelően váltak differenciáltabbakká. A vasútügy, a fogyasztási adók, az italmérési jövedék bevezetése, az adóreformok, a pénzes valutarendszer reformjának előkészítése volt egy-egy állomása ennek a folyamatnak. 1881-ben az állami jószágok kezelésének egy jelentős területe, nevezetesen az erdészet központi igazgatása átkerült a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárca hatáskörébe. A 80-as években jelenik meg, mint minisztériumi ügykör az állami vasgyárak igazgatása. 1888-tól az állami vasgyárak központi igazgatóságának tisztviselői Pénzügyminisztériumi státusban voltak; 1892-től már az önálló 16. Vasművek ügyosztályba beosztva. 1896-1900 között a 16. ügyosztály főosztályi hatáskörrel működött, 1901 -1905-ben a 16. ügyosztály (Vasműosztály), ül. 1906—1907-ben a 14. ügyosztály (Bányászat és állami vasgyárak) csak felügyeletet gyakorolt a szervezetileg önálló Állami vasgyárak feleett. 1908-ban a minisztérium 14. Bányászat és állami vasgyárak ügyosztályából három önálló ügyosztály alakul. 14. ügyosztály. Bányászat, állami vasgyárak, ügyköre és személyzete változatlan; 14.v. Állami vasművek ü£ osztály, vezetője egy pénzügyminiszteri tanácsos, személyzete a M. kir. Állami vasgyárak központi igazgatóságának tisztviselőiből áll; 14.sz. Szénbányászat ügyosztály, az 1907. évi 14. ügyosztály szénbányászati ügykörével, személyzete egy pénzügyminiszteri tanácsos és egy beosztott bányamérnök. 1911-től a 14. sz. ügyosztály személyzete a M. kir. Állami szénbányák központi igazgatóságának tisztviselői karából állt. Ez az ügyosztálybeosztás változatlan maradt 1917-ig; a hármas tagolódás és az azonos ügykör még 191 8-ban is fennmaradt, de a három ügyosztály mint főosztály működik tovább. Tekintve, hogy 1908-tól az Állami vasművek központi igazgatóságának, majd 1911-től az Állami szénbányák központi igazgatóságának tisztviselői pénzügyminisztériumi státusban voltak, a központi igazgatóságok személyi állományának névsorát Függelékben ismertetjük. A Kamarai szolgálat időrendjében közöljük azoknak a családoknak a névsorát, amelyek a Kamara, majd a Pénzügyminisztérium szolgálatában álltak: Andreánszky, Balásy, Jankovich, Kállay, Pfriem, Dessewffy, Czillich, Undmayer, Szukováthy, Kapeller (később: Saárossy Kapeller), Lceb, Bélik, Marinovich, André, Fáy, Perleberg, Detrich, Trettina, Drcchsler, Szlabigh, Antalffy, Appcl, Plachy, Molterer, Szartory, Oettner, Melczner, Herián, Preyszler, Szuper, Fináczy, Perczcl, Szubotics, Weninger, Csckő, Hosszú, Ringeisen.