Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

I. Újraindul a gazdasági élet

írása napján érvényes arany paritása képezi, vagyis 1 uncia arany értéke 35 dollár". Az egyezmény arany paritásból indul ki, vizsgálandó tehát egyrészt a színarany, másrészt a dollár magyarországi vételi árfolyama 1938-ban. Az 1. szám alatt mellékelt kimutatásban 3. pont alatt ismertetjük a New York-i kifizetés vételi árfolyamát 1938. január elején és december végén. (Az egyezmény nem írja elő, hogy 1938. év mely napján érvényes árfolyam az irányadó, méltányosnak tehát a két árfolyam középárfolyama látszik.) Ez a közép-vételi árfolyam 100 dollár = 510,37 pengő. Ez az árfolyam az 1938-ban érvényben volt 50%-os vételi felárat is magában foglalja. (A hivatalos árfolyam 1938-ban átlagban 100 dollár = 340,25 pengő volt.) A 2. szám alatt mellékelt feljegyzésben az aranynak 19384>an volt magyarországi értékeléséből indulunk ki. A Bank 1938-ban a devizákat az arany, valamint az illető deviza londoni jegyzési alapján jegyezte. London volt az arany egyetlen piaca és ezzel magyarázható az a tény, hogy a dollár árfolyama 1935-ben 337,30-ról 343,20-ra emelkedett, mindamellett hogy az arany New York-i árfolyama az egész éven át változatlanul 35 dollár volt. Mint a Feljegyzésből kitűnik, a pengőtörvény alapján (1 kg színarany = 3800 pengő) 100 dollárra 1938-ban 337,78 pengő árfolyam adódik. Az ún. PK árfolyam (1 kg színarany = 5760,- pengő) alapján 100 dollárra 511,88 pengő árfolyamra jutunk. A magánforgalom 1938. év elején nem tér el lényegesen a feláras dollárárfolyamtól. 1938. év végén viszont valószínűleg erősebb már az eltérés, az erre vonatkozó kutatás folyamatban van. A közellátási miniszter kérésére az 1939-es dolláradatokat is közöljük. (Ezzel kapcsolatban megjegyezzük azonban, hogy tudomásunk szerint orosz részről a fegyverszüneti egyezménnyel kapcsolatos minden eddigi előkészítő munka az 1938-as állapotra vonatkozott.) Ettől függetlenül egyébként az 1939-es árfolyamok lényegesen meghaladják az 1938-as árfolyamokat, úgyhogy az 1939-re érvényes - 50% felárral kalkulált - közép vételi árfolyam 541,50 pengő volna 510,37 pengő helyett. * Javasolnók tehát, hogy a számítások megejtése történjék egyelőre a 100 dollár = 510,37 pengő közép-vételi árfolyamon. A Bank a maga részéről megkezdte az anyagnak devizapolitikai szempontból való feldolgozását. Ezzel kapcsolatban a következő adatok tisztázandók: a) Az 1938. évi összes kivitel árunemek szerint (trianoni Magyarország, az iparnak a német befolyással és a háborús követelmények folytán történt felfokozása nélkül). b) A Németországba (Ausztriával) és az Olaszországba történt olyan szállítások, amelyek nemzetközi szempontból nem érdekesek és nemesdeviza szerzőknek nem tekinthetők.