Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

a) takarékpénztári betétkönyvre, betéti lapra vagy pénztárjegy ellenében elhelyezett tőkék után látra szóló betétnél 3 % 15 napi előzetes felmondás kikötése mellett elhelyezett betétnél 4 % 45 napi elhelyezett betétnél 5 % 90 napi elhelyezett betétnél 7 % b) folyószámlán elhelyezett tőkék után látra szóló betétnél 45 napi előzetes felmondás kikötése mellett elhelyezett betéteknél 4,5% 90 napi betétnél 6,5% elhelyezett betéteknél A közületek (állami önkormányzati, társadalombiztosítási stb. intézmények) betétei után kamat változatlanul nem téríthető (2868/1948. GF). A Magyar Nemzeti Bank, takarékhálózat (Országos Takarékpénztár NV és fiókjai), Országos Szövetkezeti Hitelintézet és tagszövetkezetei, úgyszintén a takarékbetétek elfogadására jogosult más pénzintézetek által takarékbetétiés folyó- (csekk) számlán, vagy pénztárjegyre elhelyezett tőkék után térített kamat mentes a kamatilleték alól. Ez a határozat a kamatok mértéke tekintetében 1949. évi január hó 1-jei érvénnyel lép hatályba és a Magyar Közlönyben is közzéteendő. A közzététel előtt kifizetett magasabb mérvű kamat vissza nem követelhető. Utasítja a fentiekkel kapcsolatban a Gazdasági Főtanács a pénzügyminisztert, hogy a kamatilleték alóli mentesítésre vonatkozó jogszabályt 14 napon belül adja ki. Indokolás. Az ez idő szerint érvényben lévő kamatszabályok különbséget tesznek a Budapesten és vidéken elhelyezett betétek kamatozása között. Az eltérő szabályozás annak a rendszernek a maradványa, mely különbséget tett a különböző PK kúriákba tartozó pénzintézetek között. Ez korábban indokolt volt, mert a vidéki kisebb intézetek érdekeit védte a budapesti nagybankokkal szemben. Nem vitás ugyanis, hogy egyforma kamat mellett a betétesek a nagyobb biztonságot nyújtó nagybankokhoz vitték volna pénzüket. Az egységes takarékhálózat kialakulásával e megkülönböztetés fenntartására nincs szükség. A kamatilleték mértéke a kifizetett kamat 20%-a. Az ebből eredő kincstári bevétel évi 2-2,5 millió forint. Leadminisztrálása rendkívül körülményes és épp ezért költséges is. A megváltozott viszonyok között épp ezért fenntartása nem látszik indokoltnak. Eltörlése emellett a Budapesten elhelyezett betétek utáni kamatjövedelmet a korábbival szemben emeli, a vidéki viszonylatban pedig az egyse-