Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

Hitelgazdálkodásunk az 1949. év első negyedével tért rá a negyedéves előirányzatok rendszerére. Ezt megelőzően rövidebb, egy és két havi előirányzatok alapján történt a hitelgazdálkodás. A negyedéves hitelgazdálkodási előirányzat, amelyet a Népgazdasági Tanács a vállalati pénzügyi előirányzatok alapján állapít meg, két részből áll, úgy mint a hiteltervből, tehát a hitelfolyósítási előirányzatból és a hitel-visszafizetési előirányzatból. A hitelfolyósítási előirányzat terhére esetenként a Hitelvéleményező Bizottság engedélyezi az igénybevételt. A negyedévi pénzügyi tervek alapján nyújtott hitelek terven (kereten, előirányzaton) belüli hitelnek tekintendők. Kereten belül általában lejáratnélküli forgóalap-hitelek és lejárathoz kötött célhitelek kerülnek folyósításra. Az előirányzaton kívüli hitelek rendeltetésüknél fogva szintén vagy forgóalap-hitelek, vagy pedig célhitelek. A terven (előirányzaton) kívüli hitelek két csoportra oszthatók, úgy mint áthidalási hitelekre és kényszerhitelekre. Áthidalási hitel folyósítása olyan esetben válik szükségessé, amikor a vállalati pénzügyi előirányzatban feltüntetett kiadások a terv ütemezésével szemben már a bevételeket megelőzően szükségessé válnak. Az áthidalási hitelek a célhitelekhez hasonlóan lejárathoz vannak kötve. Jellegzetességük, hogy tervidőszakon belül vissza kell folyniok. A terven kívüli hitelek másik csoportjába tartozó kényszerhitelek bevezetésére 1949 áprilisában került sor. Az inkasszórendszer zavartalan működésének ugyanis előfeltétele volt, hogy a Nemzeti Bank az esedékes átutalásokat az adós számlájáról minden körülmények között teljesíthesse. Az átutalás tehát nem tehető függővé attól, hogy az adós számláján elegendő fedezet áll-e rendelkezésre, sem pedig attól, hogy a szóbanforgó fizetés a vállalat pénzügyi előirányzatával mennyiben áll összhangban. Ennek az elvnek az érvényesítése céljából tehát abban az esetben, ha a beszedési megbízás megfelelő fedezet hiányában, vagy pedig azért nem lenne teljesíthető, mert a beszedendő összeg a vállalat pénzügyi előirányzatában megszabott kereteket meghaladná, a Nemzeti Bank az adós vállalat részére a nem-fedezet rész, illetőleg a pénzügyi előirányzat kereteit meghaladó rész erejéig kényszerhitelt engedélyez. Az ilyen hitelfolyósítást a Nemzeti Bank - a tényállással és véleményével együtt - haladéktalanul bejelenti a Hitelvéleményező Bizottságnak. Eltekintve a vállalatvezetők ellen esetleg alkalmazott szankcióktól, a Nemzeti Bank a kényszerhitel után, amely az egyszámlarenden belül külön hitelszámlán könyvelendő, a tartozás fennállásának tartama alatt, a rendes hitelkamaton felül pönálét (ez idő szerint napi 1%-ot) számít fel. Ha kényszerhitel folyósítása megfelelő fedezet hiányában vált szükségessé, a Nemzeti Bank jogosult az adós vállalat számlájára befolyó összegeket a kény szerhitel összege erejéig zárolni. A vállalat megfelelő fedezet felgyülemlése esetén kérheti a kényszerhitelnek egyszámlája terhére történő rendezését. Ha pedig megfelelő fedezet nem áll számláján rendelkezésére, úgy áthidalási vagy forgóalap-ihitel iránti kérelemmel fordulhat a Nemzeti Bankhoz. A Bank a kérelmet javaslatával ellátva a Hitelvéleményező Bizottság elé terjeszti, amely a vállalat vétkességéhez mérten állapítja meg az áthidalási vagy forgóalap-hitel folyósításának időpontját. Abban az esetben, ha kényszerhitel fo-