Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után
364 522/m Ft-ot kitevő elfekvő (inkurrens) anyag- és árukészlet fedezésére az MNB-nél 180 milliós „Államkincstár elfekvő áruk tartaléka" számlát kell nyitni, amelyben felhasználási módjára a VPB véleményezése alapján a pénzügyminiszter tegyen előterjesztést. A Népgazdasági Tanács a felhasználás módjának irányelveit a következőkben szabja meg: Az elfekvő anyagok esetleg más üzemekben történő felhasználását és az elfekvő árukészleteknek az ipartól a kereskedelem felé terelését kell előmozdítani. A kereskedelem az elfekvő áruk átvételével a pénzügyminiszter által megszabott mértékben a tartalékszámla terhére ideiglenes forgóalapban részesüljön. Amennyiben az inkurrens áruk csak az önköltségi áron alul értékesíthetők, az így előálló veszteséget általában a termelő vállalat tartozik viselni, ha a vállalat hibájából következett be az a körülmény, mely az értékesítési nehézségeket előidézte. Ha az áron aluli értékesítést végző kereskedelmi vállalat nem hibáztatható, a pénzügyminiszter a körülményeknek esetenként való kivizsgálása és mérlegelése után a tartalékból a veszteséget részben, vagy egészben kiegyenlítheti. Ezt az irányelvet a tartalék felhasználási módjára teendő előterjesztés kidolgozásánál a pénzügyminiszter vegye figyelembe. Tudomásul veszi a Népgazdasági Tanács, hogy a vállalati forgóalapok megállapításánál a 123/7/1949. sz. határozat szerint a PK-nak bejelentett, nem áruforgalomból származó adósállománynak a PK részére történő átadása már számításba vétetett. Ennek megfelelően a vállalatok ezeket az adósokat a PK-nak ellenérték nélkül adja át. Felkéri a Népgazdasági Tanács a pénzügyminisztert, hogy a 4335/1949. NT számú rendelet végrehajtási utasításában a szóbanforgó adósállománynak fenti határozat szerinti elszámolása iránt a vállalatok és a PK irányában intézkedjék. Felkéri a Népgazdasági Tanács a pénzügyminisztert, hogy az állami vállalatok - forgóalaprendezésénél számításon kívül hagyott - vagyondézsma-tartozása végleges rendezése iránt 1950. január 31-ig intézkedjék. Felkéri a Népgazdasági Tanács a pénzügyminisztert, hogy a forgóalaprendezésnek technikai lebonyolítása és elszámolása iránt mind a vállalatoknál, mind az MNB-nél rendelkezzék. Irányelvként szolgáljon az, hogy az elrendelt forgótőkeelvonást az MNB által nyújtott hitelek terhére kell végrehajtani, amivel szemben a forgótőkejuttatást az MNB-nél fennálló hitelek törleszésére kell fordítani. A forgótőkejuttatásból a pénzügyminiszter hozzájárulásával indokolt esetekben annyi összeget kell felszabadítani, amilyen összeget a tőkeelvonásból keletkező hitelekre más vállalatok egyszámlakövetelésükből törlesztenek. Az eddigi forgótőkerendezési zárolt számlákat az esetben, ha az érintett vállalatnál a forgóalaprendezés során elvonás történik, az ebből eredő hitelek törlesztésére, az esetben, ha tőkejuttatásban részesült, esetleg elmaradt nyereség befizetésére vagy egyéb hitel törlesztésére kell fordítani. A tőkejuttatásoknak a hitelek törlesztésére való felhasználását, valamint az eddigi tőkerendezési zárolt számlák felhasználását a forgóalaprendezésben részesült vállalatoknál 1949. december 31-ig végre kell hajtani. Tekintettel arra, hogy a tőkejuttatások és elvonások megállapításánál a vállalatok függőben lévő nyereségbefizetései számításba vétettek, a Népgazdasági Tanács felkéri a szakminisztereket, hogy az állami vállalatok első három
