Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

I. Újraindul a gazdasági élet

Jelen vannak: dr. Faragó László, Heves Ferenc, Markovits Jenő, dr. Pfeiffer Zoltán. A bizottság 4 tagja között nézeteltérés merült fel az Ötös Bizottság hatáskörét illetőleg. A bizottság egy abban, hogy amennyiben az őt kinevező Nemzeti Bizottság hatáskörét megszabja, magát ehhez a hatáskörhöz kívánja tartani. A bizottság 3 tagja éspedig dr. Faragó László, Heves Ferenc és Markovits Jenő a jelenlegi tisztázatlan helyzetet úgy értelmezi, hogy joga és kötelessége az intézet tényleges irányítása anélkül, hogy a vezetés adminisztratív kérdéseivel foglalkozna. Ebben a szellemben működtek eddig és ebben a szellemben kívánnak és fognak mindaddig működni, amíg ellenkező utasítást nem kapnak. Szerintük ez annyival is inkább szükséges és kívánatos, mert csak ezen az úton tudják - ha nagyon szerényen és csendesen is -, de jelentkező passzív ellenállást az ügy érdemi előbbrevitele érdekében leküzdeni. Dr. Pfeiffer Zoltán bizottsági tagnak az a véleménye, hogy az Ötös Bizottság hatásköre tisztázást még nem nyert, mert a Nemzeti Bizottságnak intézkedése a hatáskör körvonalazása nélkül történt meg, akkor amikor különösebb utasítás nélkül a P. K. mellé rendelte az Ötös Bizottságot és ezt későbbi határozatában akként helyesbítette, hogy a P. K. elnöke mellé küldött ki bennünket. Analógia alapján tisztázható csak a hatáskör, annál is inkább, mert funkcionáló tényezők, nevezetesen a pénzügyi kormány, a Gazdasági Tanács, a Nemzeti Bank és a P. K.

3 elnöke működő szervek, továbbá a közben kormányrendelettel kreált üzemi bizottságok megszabott hatásköre sem enged arra következtetést, hogy a P. K. elnöke mellé rendelt Ötös Bizottság az ügyvezetésben szuverén és mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, a maximális hatáskör az ellenőrzés és felügyelet. Dr. Pfeiffer bizottsági tag azonosítja magát a bizottság tagjainak azzal a véleményével, hogy az ellenőrzés és a felügyelet nem kellő és megfelelő hatáskör, azonban mindaddig, amíg akár a pénzügyi kormányzat, vagy a Nemzeti Bizottság hatáskörét nem szélesíti ki, hatáskörtúllépésnek volna tekinthető az ügyvezetésnek a mi kezeinkbe való ragadása. A bizottság előbbi 3 tagja dr. Pfeiffer Zoltán álláspontjával szemben megállapítja azt, hogy őt (a bizottságot) a Nemzeti Bizottság küldte ki, következésképpen hatáskörét csak a Nemzeti Bizottság szabhatja meg annál is inkább, mert a Nemzeti Bizottság a kormány budapesti teljhatalmú képviselőjének tekinthető mindaddig, amíg a kormány Budapestre nem érkezik, amikoris a Nemzeti Bizottság vagy megszűnik, vagy budapesti legfőbb intéző szervvé alakul át. Ebből folyik, hogy hatáskörét csak a Nemzeti Bizottság szabhatja meg. Megállapítja a 3 bizottsági tag, hogy a dr. Pfeiffer bizottsági tag által említett, de eddig senkitől hivatalos formában kézhez nem vett második határozat is az elnök mellé rendeltnek tekinti az ötös Bizottságot, ha és amenynyiben van tehát elnök, ami megállapítandó ténykérdés, akkor a vele való koordináltság és nem a neki való alárendeltség a bizottság jogköre, már pedig az elnök teendőit az 1920. XXXVII. tc. és az azt kiegészítő jogszabályok szabályozzák. Az analógiák csak a többi Ötös Bizottság vonalán helytállóak és e téren a 3 bizottsági tag utal többek között a „Hangya" és a „Futura" pél-