Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

rendszert a nehézipari minisztérium fokozatosan 3-4 hónap alatt kívánja kiépíteni és annak kiépítését a Népgazdasági Tanácson keresztül az összes tárcákra nézve kötelezővé tétetni. Kétségtelen, hogy az alapelgondolás, tehát az, hogy az összes tervek azonos síkon bíráltassanak el az egyes vállalatoknál, helyes megoldás. Nem lehet külön eljárást követni a pénzügyi tervek elbírálásánál mint az egyéb tervek elbírálásánál. A kisebb vállalati kategóriáknál valóban mentesíteni kell a minisztériumot a részletkérdésektől és arra annál inkább is rátérhetünk, mert ha az 1949. évi pénzgazdálkodási adatai feldolgozhatók lesznek a kisebb vállalatokra nézve, egyéves vagy esetleg féléves tapasztalatok már rendelkezésünkre állanak. Célszerűnek látszik tehát az áttérést az összes tervekre nézve egyaránt és egy időpontban életbeléptetni. Az új rendszer életbeléptetésének időpontját illetően a nehézipari minisztérium munkaterve kell, hogy irányadó legyen. Megítélésünk szerint legjobb esetben a III. negyedév végére lesz a nehézipari minisztérium abban a helyzetben, hogy vállalatai nagyobb részénél ezt az új rendszert megvalósítsa, a többi minisztériumok legjobb esetben csak a vállalatok egy részénél tudják ezt az átszervezést végrehajtani. Kökény tanácsos úrnak is velünk egyezően az a nézete, hogy - az általunk javasolt kisebb kategóriáktól eltekintve ebben az évben meg kellene hagyni a jelenlegi rendszert márcsak azért is, hogy az 1949. évi adatok azonos összeállításban legyenek majd feldolgozhatók. Az új rendszer ugyanis bizonyos mértékig a pénzügyi előirányzatok átalakítását is szükségessé teszi; márpedig nem volna célszerű minden negyedévben más tervezésű pénzügyi előirányzattal és összesítéssel dolgozni. A tárgyalások eredményeképpen a különböző vállalati kategóriák megállapítására és az áttérés időpontjára vonatkozóan következő a javaslatunk: 1. Megítélésünk szerint a jelenlegi rendszer okvetlenül fenntartandó ebben az évben, de minden valószínűség szerint még az 1950. évben is a következő vállalatcsoportokál: a belkereskedelmi vállalatoknál, a külkereskedelmi vállalatoknál, az ÉKM felügyelete alatt működő vállalatoknál (építőipar, építőanyagipar), a mezőgazdasági vállalatoknál, a mezőgazdasági ipar vállalatoknál (OKH), a közlekedési vállalatoknál, a népjóléti minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál, a miniszterelnökség felügyelete alá tartozó vállalatoknál, a MÁV, Posta és mezőgazdasági gépüzemnél. Ezeknél a vállalatcsoportoknál ugyanis a központok kialakítása és a tárcák üzemgazdasági osztályának felkészültsége még nem érte el azt a fokot, hogy az új rendszerre át lehessen térni. Kétségtelen, hogy a legtöbb vonalon javul a helyzet, elsősorban a 'közlekedési minisztérium vonalán és a kereskedelmi központok létesítésével remélni lehet, hogy a kereskedelem vonalán is javulni fog. Ezeknél a vállalatcsoportoknál tehát legjobb esetben az 1951. évben lehetne gondolni az új rendszer életbeléptetésére. Különös tekintettel kell len-