Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után
JANCSÁR JÓZSEF FELJEGYZÉSE ANTOS ÁLLAMTITKÁR RÉSZÉRE KÜLÖNBÖZŐ VÁLLALATI TÍPUSOK LÉTESÍTÉSE, A PÉNZÜGYI TERVEK FELÜLBÍRÁLÁSA SZEMPONTJÁBÓL TÁRGYÁBAN A PM V. 1 főosztálya cégenként és előirányzati tételenként foglalkozik az egyes vállalatok pénzügyi előirányzatainak felülbírálásával közel egy év óta. Annak ellenére, hogy az elsősorban termelési kérdésekkel kapcsolatos előirányzati tételek legfőbb bírálója a szaktárca, a beruházási és felújítási kérdéseké a Tervhivatal, míg a hitelgazdálkodással kapcsolatos előirányzati tételeké a Magyar Nemzeti Bank, mégis szükség volt az egész kérdésnek pénzügyi szempontból történő összefogására, egyrészről azért, hogy egy összesítő kép legyen kialakítható, másrészről pedig azért, hogy az egyes szaktárcáknál fennálló hiányok pótolhatók legyenek. Még abban az esetben is, ha a szaktárcák vonalán fennálló hiányok pótoltatnak, a pénzügyi előirányzatokban jelentkező hiányok mikénti fedezésének kérdése (hitel - állami támogatás), a nyereséglefölözési és visszatérítési kérdések, a tőkerendezés problémái a jövőben is központi kezelést igényelnek, amelyekbe érdemileg beleszólni csak akkor lehet, ha ezeket a kérdéseket intéző osztály a vállalati egységekkel, illetve annak bevételi és kiadási tételeivel foglalkozik. Már régebben felmerült az a gondolat, hogy a pénzügyminisztérium ne foglalkozzék pénzgazdálkodási szempontból az egyes vállalatok ügyeivel, hanem csak az ipari központok, vagy az ipari igazgatóságok, vagy az egyes tárcák által összesített adatokkal. A vállalatokkal pénzgazdálkodási vonalon elvi határozatoknak megfelelően maguk a tárcák, vagy az ipari igazgatóságok foglalkozzanak. Ezzel kapcsolatban több javaslat merült fel. A GF titkársága (Héczey) készített is egy tervezetet, amely mechanikusan osztaná a vállalatokat három kategóriába, aszerint, hogy azok az OMB melyik csoportjába tartoznak. Sulyok államtitkár úr ezzel kapcsolatban utasította az V. főosztályt, hogy készítsen erre vonatkozóan javaslatot. A kérdést az osztályban részletesen kitárgyaltuk és Kossá miniszter úr utasításának megfelelően a nehézipari minisztérium üzemgazdasági csoportfőnökével (Kökény) is részletesen megbeszéltük. A tárgyalások eredményeképpen kialakult álláspontok a következőképpen foglalhatók össze: 1. Azt az álláspontot, hogy akár fokozatosan is térjünk át arra, hogy a vállalatokkal való egyéni foglalkozás a pénzgazdálkodás irányítása terén menjen át a szaktárcákhoz, az osztály felelős előadóinak többsége - alulírottat is beleértve - általában nem tartotta a mostani helyzetben helyes útnak. Ha ugyanis a pénzügyminisztérium V. főosztálya csak összevont adatok alapján készíti el előterjesztéseit és az összevont adatokat értékeli ki, az üzemgazdasági bevételek és kiadások alakulásába, valamint a hitel alakulás, sőt bizonyos mértékig a költségvetési bevételek és kiadások alakulásába érdemben beleszólni már nem tudna. Nem tudna pedig azért, mert az összevont kezelésnek szoros velejárója az, hogy az osztály maga pénzügyi előirányzatokat nem kapna, csak a
