Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

3. A kereskedelem és az áruforgalom terén a) A döntőfontosságú élelmiszerek, közszükségleti cikkek és nyersanyagok forgalmát, árát és elosztását fokozatosan meg kell kötni, vagyis különböző módszerekkel, de államilag kell irányítani és szabályozni, függetlenül attól, hogy ezekben a cikkekben milyen árumennyiség áll rendelkezésre. Erre a kö­töttségre szükség van avégett, hogy biztosítani lehessen: 1. hogy ezek az áruk kellő időben és megfelelő áron ott használtassanak fel, ahol erre az állami tervek értelmében szükség van; 2. hogy a dolgozó lakosság élelmiszerekkel és közszükségleti cikkekkel való ellátását ne veszélyeztethessék a spekuláció üzelmei; 3. hogy jó termés vagy kedvező piaci konjunktúra esetén állami készlete­ket lehessen gyűjteni, és így biztosítani lehessen a jövőre is a lakosság ellá­tását és az állami tervek végrehajtását. b) A külkereskedelmet állami egykezék monopóliumává kell tenni. Evégett áruk behozatalát, illetve kivitelét, különösen azokét, amelyek nagyobb hasznot biztosítanak, a GF fokozatosan a Külforgalmi Rt.-re, az államosított nagyban­kok kereskedelmi vállalataira stb. bízná, kizárólagossági joggal. Ezeknek a külkereskedelmi állami szerveknek központi irányítását a Kereskedelemügyi Minisztériumon kívül, a külkereskedelemre specializálódó államosított nagy­bankok útján lehetne biztosítani. c) A belkereskedelemben is fokozatosan el kell sorvasztani a magánvállala­tok működését és a nagykereskedelmi forgalom lebonyolítását a szövetkeze­tekhez és állami (főként az államosítandó nagybankok érdekeltségéhez tartozó) kereskedelmi vállalatokhoz kell átvinni. Az egyes monopóliumszerű belkeres­kedelmi funkciókat (p. o. cukor, élesztőelosztás a kiskereskedők között) GF vagy más szervek intézkedésével lehet a MOSZK-ra vagy valamely állami vállalatra átruházni. A központilag elosztott közszükségleti cikkek (p. o. textiltípusanyag) egyre nagyobb része a szövetkezetek útján bocsájtandó for­galomba. Az államosított vagy állami befolyás alatt álló iparvállalatok legfon­tosabb termékeiket állami vagy szövetkezeti vállalatok közvetítésével hozzák forgalomba. A kiskereskedők árubeszerzését a kiskereskedők beszerző szövet­kezetei útján kell lehetőleg lebonyolítani, ami feltételezi e szövetkezetek fej­lesztését és támogatását. Ahol ezek az eszközök nem mutatkoznának elégsége­seknek, a nagykereskedelem befolyását fiskális és gazdasági rendőrségi intéz­kedésekkel lehet csökkenteni és megszüntetni abban a mértékben, amelyben a szövetkezeti és állami kereskedelem képes lesz a magán nagykereskedelem helyét betölteni. 4. A mezőgazdaság terén a) A magánkereskedelem és a kulákok befolyásának visszaszorítása érde­kében szükség van a falusi beszerzési, fogyasztási és termelőszövetkezetek tevékenységének nagyfokú kiszélesítésére. Ennek egyik legfontosabb és meg­valósíthatóvá vált formája a parasztok termésének konnektálása (szerződéses lekötése) a szövetkezet által, aminek fejében a szövetkezet a szerződő paraszt­nak az áruellátás, a géphasználat stb. terén bizonyos előnyöket biztosít. Ez feltételezi a falusi szövetkezetek öntevékenység alapján, de állami támogatás­sal való megerősítését. •

Next

/
Thumbnails
Contents