Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

e) Kincstári kezességi rendszer revíziója Utóbbi időben az egyre terjedő mértékben igénybevett kincstári garancia megkövetelésének sok esetben az a magyarázata, hogy éppen időhiány miatt a pénzintézet a hitel biztonsági kérdésébe meritorikusan egyáltalában nem bocsátkozhatott, vagy alig bocsátkozott, hanem a feladatot kincstári garancia kérésével hidalta át és a bankszerű fedezet kérdését a kincstári garanciával megoldottnak tekintette. Az ezzel a rendszerrel természetesen együttjáró lazább elbírálás még a magánbank szempontjából is kifogás alá esik, államosított banknál pedig természetes, hogy a kincstári kezesség jelenlegi rendszere teljes egészében revízió alá vonandó. Nem tartható fenn ugyanis az a helyzet, hogy a hitel biztonsági elbírálása a két kincstári fórum terhére szenvedjen. Egyébként is kézenfekvőnek látszik, hogy az eddigi kincstári kezességek helyett éppen megfordítva, az államosított bankok legyenek hivatva arra, hogy - bankszerű fedezetek megszerzése mellett - a kincstár megbízásából bizonyos kezességeket elvállaljanak. • f) Adminisztratív szempontok Itt elsősorban reá kell mutatni az államosítás során bekövetkezhető és a bevezetésben már említett esetleges túlzott centralizáció és az ezzel együtt járó bürokratizálódás veszélyeire, azért is, mert már a jelenlegi hitelengedélyezési rendszer mellett is bizonyos bürokratizálódás és sematizálódás, csökkentett felelősségtudat és a hiteligények mélyreható elbírálásában némi lazulás jelei mutatkoznak. Felhívjuk a figyelmet azokra a hátrányokra is, amelyek a hitelkonstrukciók megállapításánál, különösen állami vállalatok (NIK) hiteleinél a bankok már említett informálatlanságából következnek. Igen gyakran előfordul ugyanis, hogy ily hiteleknél a hitel engedélyezésében közreműködő fórum és az ügyfél (szakma, állami vállalat) a hitel egyes lényeges feltételeiben már közvetlenül megállapodott és a folyósító intézet a pénzszükséglet tizenkettedik órájában értesül az akcióról vagy a már letárgyalt hitelről. Ilyen esetekben egyrészt a folyósító intézetnek időbelileg sem áll módjában a bankszerű fedezet biztosításáról gondoskodni, vagy pedig kénytelen a folyósítást késleltetni, másrészt a tapasztalat szerint ily ügyek lebonyolítása igen sok költséget jelentő utánajárást, helytelen és így munkát pazarló okiratváltást stb. okoz. Itt említendő, hogy a magánbankok egyes állami, vagy egyébként mérvadó szervekkel (Külkereskedelmi Igazgatóság, Magyar Nemzeti Bank, minisztériumok stb.) szemben inferióris helyzetbe jutottak. Példaképpen felhozható, hogy különösen a Hatos Bizottság hitelengedélyezéseiről a pénzintézetek jóformán magánúton, igen késedelmesen és minden írásbeli közlés nélkül értesülnek és a Hatos Bizottság által előírt különleges feltételek (pl. devizabeszolgáltatási kötelezettség, reexport-kötelezettség stb.) teljesítésének technikai lebonyolítása helyes organizáció hiányában sok esetben felesleges munkát, költséget okoz és a végrehajtást hátráltatja. Megemlítjük példaképpen azt is, hogy a kincstári garanciák ügyében a pénzügyminisztérium már korábban elhatározta, hogy a garanciát mindig a folyósító pénzintézettel szemben helyes el-