Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása
A 8. § rendelkezik a kártalanítás tekintetében. A 9. § szabályozza az állami tulajdonba kerülő részvények letétbehelyezésének rendjét. A 10. § biztosítja az államkincstár számára azt a jogot, hogy azon részvények felett is rendelkezhessen, amelyek a törvény értelmében állami tulajdonba kerülnek ugyan, amelyekre nézve azonban a letétbehelyezési kötelezettségnek nem tettek eleget. A 11. § biztosítja azt, hogy a pénzintézetek külföldi holding társaságok tulajdonába tartozó részvények is állami tulajdonba kerüljenek. A 12. § a részvények tekintetében fennálló jogokra vonatkozólag intézkedik s kimondja, hogy a jogosult az ilyen jogát a kártalanítási összegre vonatkozóan érvényesítheti. A 13. § kiegészítője a 7. §-ban foglalt rendelkezéseknek. E § értelmében azt az ideiglenes állapotot, melyet a 7. § teremt új igazgatóság megválasztásával 6 hónapon belül meg kell szüntetni és ily módon a pénzintézetek állami irányítása tekintetében a végleges helyzetet ezen időpontig meg kell teremteni. A 14. § mentesíti a törvény rendelkezéseinek hatálya alól a Budapesti Székesfővárosi Községi Takarékpénztárnak a székesfőváros tulajdonában lévő részvényeit. A 15. § a hatálybalépés tekintetében rendelkezik. Hitelesített másodlat. A miniszter helyett dr. Antos István s. k. államtitkár aláírással, Abonyi főigazgató hitelesítésével. Pénzügyminisztérium címeres körbélyegzője. ANTOS ISTVÁN FELJEGYZÉSE GERÖ ERNŐ RÉSZÉRE A BANKOK ÁLLAMOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TEENDŐKRŐL 1. Az államosított bankok és érdekeltségi vállalataik jogi önállósága a részvények kincstári tulajdonba vétele után is egyelőre fenntartandó. 2. Fokozatosan fel kell számolni a párhuzamos bankfunkciókat és arra kell törekedni, hogy specializálódott bankszervezet jöjjön létre. Eddig a 3 nagybank kvóta szerint vett részt a nagyobb tranzakciókban, tehát ugyanazt a bankári funkciót mindegyik párhuzamosan elvégezte. A bankszervezet racionalizálása és a terv céljaira alkalmassá tétele tehát mindenekelőtt azt követeli meg, hogy minden intézetnek meglegyen a speciális rendeltetése. A specializálás teszi majd lehetővé, hogy minden elhatározott ügylettel, hitelakcióval kapcsolatban azonnal megállapíthassuk, hogy a szóbanforgó tranzakció lebonyolítására melyik intézet hivatott. A speciális feladatokra az erre legalkalmasabb, a feladatok ellátására már többé-kevésbé beállított intézetet kell kiválasztani. 217. Budapest, 1947. szeptember 5.