Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

Timár elvtárs a legutóbbi ülésen ismertette a bankok államosítása ügyében megtartott pártközi értekezlet határozatát, melyen a szociáldemokrata álláspont ment keresztül oly mértékben, hogy az összes első kúriához tartozó pénzintézetet államosítják; az első kettőt augusztus l-ig, a többieket november l-ig. Az azóta a Gazdasági Főtanács f. hó 20-i rendkívüli ülésén Nyárády pénzügyminiszter előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy a két, illetve három eredetileg tervezett pénzintézeten felül államosítandó többi első kúriabeli bankok ügyét vigyék újra pártközi értekezlet elé. Az újra tárgyalásra tulajdonképpen sem szükség, sem jogalap nincs. Jeszenszky elvtárs, aki jelen volt ezen a GF ülésen, elmondja a történteket. Nyárády pénzügyminiszter, aki külföldön tartózkodott, míg a pártok ezt a kérdést tárgyalták, felszólalt, előre bocsátva, hogy nem tudja, közbevetése még helyénvaló-e és megfontolásra ajánlotta a kérdést: vajon helyes-e az összes első kúriabeli bankok államosítása. Ez elsősorban nem kívánatos megrendülést okozna a gazdasági életben, másrészt nem lehet ártalmas - szerinte -, ha vannak a gazdasági életben nem államosított nagyobb terjedelmű pénzintézetek is. Javasolta Nyárády, hogy ha lehetséges, vigyék a kérdést újra pártközi bizottság elé. Rákosi ezt először ellenezte, tekintve, hogy a pártközi megállapodás már megtörtént, később azonban helyt adott mégis a külföldről hazatért pénzügyminiszter óhajának. Timár elvtárs itt a kisgazda és kommunista érdekek azonosságát látja. Nyárádynak régi kapcsolatai vannak a Pesti Hazaihoz és részben annak a védelmében tette meg javaslatát, míg a kommunisták első terve szintén csak a három nagybank államosítása volt. Ennek ellenére megállapodott Béreivel abban, hogy bármiféle kezdeményezés történjék, a munkáspártok együttesen kitartanak a pártközi megállapodás mellett. A kommunistáknak azonban még az a kérése, hogy hozzunk össze szakértői bizottságot, amely a következőkből álljon: Kemény, Antos, Kárász, Oltványi a koalíciós pártok részéről, továbbá Csejkey, Jeszenszky, Hay, Faragó és Markovics. Lényeg az, hogy nem mehetünk bele abba, miszerint egyes pénzintézetek kimaradjanak az államosításból, mert azok úgyis vagy tönkremennének és tisztviselőiket az utcára kényszerítenek, vagy illegális üzletekkel kellene foglalkozniuk, ami viszont nagy kárára van a gazdasági életnek. Kemény elvtárs tájékoztatni kívánja a Gazdaságpolitikai Bizottságot a Bankállamosítással összefüggő másik két veszedelmes kérdésről. A Hitelbanknál az a helyzet, hogy a Szovjet vagyonkezelősége már hónapokkal ezelőtt szemrehányásokat tett, hogy 1945-ben hozzájárultunk a Hitelbank koncernvállalatai tulajdonában volt 300 000 db részvényből 90 000-nek a Dreher-Haggenmacher részére történt átadásához. Mi akkor még nem tudhattuk, hogy mi történt Potsdamban és azt sem, hogy mi lesz a helyzet a német tulajdonok tekintetében. Az oroszok csak akkor kezdtek megenyhülni, amikor a Hitelbank hajlandó volt konzorciális megállapodást kötni. Ennek a pénzügyminisztérium által történő jóváhagyásának semmi akadálya nem volt. Ugyanez a megállapodás kikötötte az oroszok részesedését az igazgatóságban és ügyvezetőség-