Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

III. A forintstabilizáció előkészítése és megvalósítása

lyén (IV. rész 7. pont) maga is rámutat arra, hogy a stabilizáció előtt rendezni kell a jóvátételi kötelezettségeinket, a hadsereg és a SZEB ellátását, az elhurcolt javak kérdését és meg kell kötni a békeszerződést. Mindezekre nézve nem a magyar kormány állapítja meg a terminust. Viszont teljesen egyetértek a tervezet szerzőjével abban, hogy ezeknek az intézkedéseknek meg kell előzniük a stabilizációt, legalább annyiban, hogy tudjuk, mennyi arannyal, mennyi elhurcolt jószágunkkal diszponálhatunk és mennyi fegyverszüneti terhet kell teljesítenünk. Az utóbbi különösen fontos azért, mert a tervezet fegyverszüneti kötelezettség címén a jelenleg fennálló kötelezettségeknek mélyen alatta álló összeget állít be a költségvetésbe. Tudnunk kell tehát, hogy ez a reményünk reális-e vagy sem. Mindezekért veszélyesnek érezném, ha a stabilizációnak már most fix terminust adnánk. Az addig hátralevő idő alatt a dolgozóktól olyan súlyos áldozatokat követelünk, hogy az előre megadott határidő elhalasztása - még akkor is, ha nyilvánvalóan nem a magyar kormány hibájából történik - bennük feltétlenül elkedvetlenedést és teljesítményeik csökkenését idézné elő. Ezért helyesebb volna a propagandát úgy megindítani, hogy a magyar kormány elhatározott szándéka a stabilizációt a békeszerződés megkötésétől számított egy hónap alatt végrehajtani. Ezzel a fenntartással bár, de el kell azt ismerni, hogy a stabilizálásra a legideálisabb időpont augusztus 1-je volna. A tervezet I. részének egy odavetett megjegyzésére kell még felhívni a figyelmet, amely igen beható előkészítést igényel. A várható átmeneti munkanélküliség enyhítését szolgáló közmunkákról van szó. Ezeknek helyes megválasztása és a vonatkozó tervek kimunkálása azonnali szükségességű. A megválasztásnál tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyen munkák általában inflációs hatásúak. (Mert a munkaerőket és az azok ellátásához szükséges élelmiszereket vonnák el más céloktól, viszont nem termelnek azonnali fogyasztásra alkalmas javakat.) 2. Az állami háztartás egyensúly áriák helyreállítása. A tervezet szerzője nyitott kérdés elé állított, amikor nem közölte, hogy a felállított szanálási költségvetés 1938. évi vásárlóerejű pengőben, vagy a későbbiekben javasolt kisebb értékű pengőben értendő, amiből 8000 felelne meg 1 kg színaranynak. (A továbbiakban nevezzük ezt röviden „kispengőnek".) A tervezet szövegéből és Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes úr nyilatkozatából az következtethető, hogy az adatok 1938-as pengőre vonatkoznak. Ugyanis 3,7 milliárdos nemzeti jövedelemből indul ki, ami a miniszterelnökhelyettes úr rádióbeszéde szerint a békebeli nemzeti jövedelem 75%-a volna. Ez az összeg kétségkívül 1938-as pengőre szól. A tervezet a továbbiakban ennek 25%-át kívánja igénybe venni és ebből az államháztartás részére 670 milliót tartana fenn, ami a tervezetben foglalt költségvetés bevételi oldalának a végösszege. E szerint tehát az adatok 1938^as évi pengőre szólnának. Ezzel szemben Vas Zoltán államtitkár úrtól nyert szóbeli információ szerint a költségvetési adatok kispengőben vannak megadva. A kérdés természetesen döntő jelentőségű, tisztázása nélkül jóformán hozzá