Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

Ezek szerint csupán olyan kisiparosok hiteligényei elégíthetők ki, akik a pénzintézet megállapítása szerint fizetőképesek ugyan, de a bankszerűség követelményeinek teljesen megfelelő, külön fedezetet nyújtani nem tudnak, vagy pedig, akik semminemű fedezetet sem tudnak szolgáltatni, akiknél tehát nyílt hitelezésről van szó. A pénzintézeteknek természetesen törekedniök kell arra, hogy ott, ahol erre lehetőséget látnak, a kölcsön külön fedezettel vagy kezességgel legyen alátámasztva. Ezek megszerzése azonban nem előfeltétele a kölcsön engedélyezésének. A hitelezés alapjául tehát tulajdonképpen a kisiparosok becsülete és megbízhatósága, valamint szakmai hozzáértése szolgál. Egy-egy kisiparos részére folyósítható kölcsön legmagasabb összege 5 millió adópengő. Ezen belül oly összeg erejéig nyújtható kölcsön, amelyet az ipartestület az igazolásában a hitelt igénylő által beszerezni kívánt munkaeszközök beszerzési áraként megjelölt. A kölcsön legfeljebb három havi lejáratú váltók alapján, összesen 6 havi időtartamra folyósítható azzal a kikötéssel, hogy az első három hó leteltekor az adós 25%-os tőketörlesztést tartozik teljesíteni. Amennyiben a folyósító pénzintézet megítélése szerint méltánylást érdemlő indokok forognak fenn, a pénzintézet háromhavonként, ugyancsak 25%-os tőketörlesztés kikötése mellett, háromhavi újító váltók ellenében, legfeljebb további hat hónapra terjedő meghosszabbítást engedélyezhet. A pénzintézet a kölcsön után a Bank mindenkori váltóleszámítási kamatlábát 6%-kal meghaladó évi kamatot számíthat. Ezenfelül az adósokra csak a ténylegesen felmerült és indokolt készkiadások háríthatók át. Kölcsönök adópengőben megállapított 100%-os átértékelés alá esnek. Az Államkincstár a folyósításra kerülő összes kölcsönök 50%-a erejéig hiányszavatosságot vállal. Ha azonban valamely, egyébként igényjogosult kisiparos hitelszükséglete a pénzintézet részéről a hitelakció keretében 50%-os kincstári hiányszavatosság mellett sem volna kielégíthető, az Államkincstár a pénzintézet kérésére, esetről esetre 50%-ot meghaladó, 100%-ig is terjedhető hiányszavatosságot vállal. Az 50%-nál nagyobb mértékű hiányszavatosság vállalására irányuló kéréseket a pénzintézetek az e célra alakítandó bizottság elé terjesztik, mégpedig a budapesti pénzintézetek közvetlenül, a vidékiek pedig a PK útján. A bizottság végérvényesen határoz abban a tekintetben, hogy az eléje terjesztett szavatossági igénylést teljesíthetőnek tartja-e. Ha igen, megállapítja az 50%-ot meghaladó hiányszavatosság mértékét. Amennyiben a bizottság valamely kölcsönre nézve az 50%-nál magasabb hiány szavatosság vállalására irányuló kérést elutasítja, vagy a kincstári szavatosság határát a pénzintézet részéről kívánt mértékben alul állapítja meg, a pénzintézet nem köteles a kölcsönt folyósítani. A bizottság a Pénzügyminisztérium, az Iparügyi Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egy-egy kiküldöttjéből áll. A bizottságban az Államkincstár érdekeit a pénzügyminiszter kiküldöttje képviseli, akinek ehhez képest vétójoga van, így tehát a bizottság a Pénzügymi-