Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
hogy a 1/4% helyessége mellett lehet érvelni és ellene is. A 1/4%-os marge-ot a kormány határozta el és nem a Nemzeti Bank. ad. 4. Hát persze hogy kellett informálni előre a bankokat, hogy mi fog történni. Ezt azonban nem az N. B., hanem a Pénzügyminiszter úr és Kemény György államtitkár elvtárs tették, őket kellett volna tehát támadnia a cikkírónak, nem az N. B.-t. ad. 5. Ebből folyik mindaz a konzekvencia is, amiről a pengő romlásával kapcsolatban a lap cikke ír. ad. 6. Igenis tett az N. B. előterjesztést a Pénzügyminiszternek az emiszsziós gazdálkodás megszüntetésére. Éppen én tettem ezt először szóvá a munkáspárti főtanácstagok értekezletén, vajon helyes-e szó nélkül elmenni az emissziós előterjesztések felett? Meg is bízta az értekezlet a kommunista alelnököt, Beke Gézát, hogy az ülésen tegye szóvá a plénum előtt, hogy a bankakta felfüggesztése nem teszi lehetővé ugyan, hogy a Bank csináljon pénzügyi politikát, de a Bank nemcsak bankóprés-tulajdonos, és így nem vállal felelősséget a nyakló nélkül való pénzügyi gazdálkodásért. Az első ülésen, az akkor még elnökként működő Kárász Arthur napirend előtt - a kormánybiztos jelenlétében - a Pénzügyminiszterhez intézett tiltakozó iratot olvasott fel. - Tehát a cikknek ez a része sem felel meg a valóságnak. ad. 7. Hát itt van a kutyának egy pikáns része elásva. A célhitelek dolgában sem a bankok és nem az N. B. intézkedett. Pl.: a borhitelt a földművelésügyi miniszter írta elő. De éppen az ellenkezője igaz annak, hogy valorizálatlanul adtuk ki. Hiszen éppen azért, mert a borhitelt valorizáltan adtuk, a kereskedők nem is vették igénybe. Az iparindítási és egyéb hitelek dolgában pedig, legnagyobb sajnálatomra és helytelenítésemre, nem az N. B.-é a kezdeményezés, még kevésbé az elhatározás. Csak egy ily tudatlan firkonc írhatja, hogy az N. B. ezt, vagy azt csinálhatja a hitelek dolgában. Minden bankember, kereskedő és valamirevaló iparos tudja, hogy a hiteleket a tárcaközi értekezlet állapítja meg és a konstrukciókat, valamint ezek feltételeit is az az értekezlet szabályozza. Naivitás, vagy tudatlanság tehát ezért is az N. B.-t tenni felelőssé. Mi itt is csak a lebonyolító szerepét játszuk anélkül, hogy beleszólásunk lenne mélyebben a dolgokba, azonkívül, hogy az értekezleten a Bank egyik tisztviselője jelen van. ad. 8. A hitelek felhasználásának módját a Pénzintézeti Központ ellenőrzi. Mi is megtesszük. Sok öröm nincs belőle. Revizor t. i. most alig van. Rengeteg embert megöltek. Ezt talán a Szabad Nép is tudja. A szervezet sem tudott revizorokat adni. De a revizoroknál is vigyázni kell, mert talán még jobb, ha egyáltalán nem revideálunk, hiszen mindenki tudja, hogy milyenek ily ügyekben is az erkölcsök. Általában jól tudjuk, hogy a laza erkölcsöket a kapitalizmus túlontúl kihasználja és korrumpálja az embereket. ad. 9. hogy az N. B. a valutavásárlásokkal hozzájárult az áresések megszüntetéséhez. Már előbb rámutattam, hogy a Bank ily kérdésekben különösen nem tesz egyetlen lépést sem a pénzügyminiszter megkérdezése nélkül. Ez pénzügyi politika, amelyért a politikai, gazdasági, külföldi közvélemény előtt ő felelős. Ha tehát rosszul tett valamit, csakis az ő, saját felelősségére tette. Az N. B.-t pedig ezért legkevésbé érheti szemrehányás. Az árfolyamok
