Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

természetesen a jegyzésben résztvevő pénzintézetek csak a kibocsátás napjától a tényleges lehívás, illetőleg befizetés napjáig terjedő időre számított kamattal csökkentett Összegű kamatot fognak megkapni. A Banknál leszámításra kerülő kincstárjegyek kamatozására vonatkozóan a Bank és a Pénzügyminisztérium között 1945. évi június hó 25. napján létrejött megállapodás (T. E. 15/1945.) változatlanul érvényben van, tehát a kincstárnak az 1%-ot meghaladó különbözetet kamatvisszatérítési számlán jóváírjuk és ezt az összeget az említett ügyiratban megjelölt elvek szerint kezeljük. A végleges címletek elkészültéig a kincstár ideiglenes elismervényeket fog kiszolgáltatni. A kincstárjegyeket a tőzsdén jegyezni fogják. A tőzsdei jegyzés érdekében szükséges lépéseket a Pénzügyminisztérium teszi meg. A kincstárjegyek kibocsátásából, valamint azok minden egyes megújításából előálló, vagy a leszámításból netán eredhető mindennemű illeték a kincstárt terheli. Tekintettel arra, hogy az érdekelt pénzintézetek a kincstárjegyeket a Banknál le fogják számíttatni, az egyes részbefizetések alkalmával az egész címletmennyiséget a Banknál helyezik letétbe. A leszámítást igénybevevő intézeteknek a befizetéseket megelőző hétköznapon 10 óráig (közölniük kell a Bankkal (Főintézet, Leszámítási pénztár), hogy milyen összegű leszámítási hitelt óhajtanak igénybe venni. A leszámítás alkalmával csatolni kell az üzletszabályok I. c. pontjában előírt szavatossági nyilatkozatot, valamint a leszámítás ellenértékéről szóló rendelkezést. A részbefizetések alkalmával le nem számított címleteket az ellenértéknek a Pénzügyminisztérium által közlendő számlára történt megtérítése után a Bank az érdekelt intézeteknek kiszolgáltatja. Az alapszabályok 59. cikke értelmében a Banknak jogában áll az általa a kölcsönüzletben elfogadható minden értékpapírt és azok szelvényeit, amenynyiben azok legfeljebb három hó alatt lejárnak, leszámítani. Minthogy pedig az alapszabályok 64. cikke értelmében a Főtanács állapítja meg azt, hogy mely értékpapírok és az árfolyamérték milyen hányadával fogadhatók el kézizálogul a Bank pénztárainál, a kibocsátásra kerülő kincstárjegyek lombard-képességét a Főtanács határozhatja el. Ennélfogva javasolja, határozza el a Főtanács, az az „I" sorozatú kincstárjegyek azt az időpontot követően, amidőn azoknak a tőzsde hivatalos áriapjába való felvétele elhatároztatik, illetve a befizetés megtörtént, a tényleges visszafizetés napjáig - esetleg tehát az 1946. évi november hó 10. napján túl is - kézizálog-letétbe elfogadhatók. Határozza el továbbá a Főtanács azt is, hogy az értékpapírokra a Bank kézizálog-kölcsönt nem fog folyósítani, hanem azokat a legutolsó árfolyamértékük 100%-áig a jegyzésben résztvevő intézetek benyújtásában, a leszámítási üzletben a mindenkori váltóleszámítási kamatlábon fogja számítani. A Főtanács 1945. évi november hó 8-án tartott ülésén az „I" sorozatú kincstárjegyek lombardképességét alapszabályszerű módon elhatározta. Fogalmazvány. - UMKL. XXIX-L~l-d. 9. doboz. A Főtanács 1945. november 8-i ülése jegyzőkönyvének 18. számú melléklete.