Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

A másik az Angol-Magyar Banknak az a törekvése, amely a Nemzeti Hitelintézetet, amely a piac egyik legegészségesebb intézete, lehet politikailag erősen kompromittált (kurzusalapítás) beolvasztja. Tekintettel arra, hogy az utóbb említett intézet közalapítványi pénzeket kezel, úgy tudom, hogy ez Láng Lajos-Teleki Géza-Demokratapárt vonalon történik. Ezekkel a törekvésekkel kapcsolatban az érdekelt pénzintézeti tisztviselők bizonyos nyugtalanságot mutatnak úgy, hogy érdekeik megvédéséről mindenképpen gondoskodni kell majd, hozzátéve, hogy őket teljesen megvédeni amúgy sem lehet, mert a fúzió nélkül is radikális leépítésre lesz szükség. A Pénzintézeti Központnak tisztviselői kara és altisztjei illetményeinek fizetésére, továbbá a dologi terhekre a jelenlegi (rövidesen felmondásra kerülő) kollektív szerződés alapul vétele mellett mintegy évi 40 millióra van szüksége (kifelé 60 milliót hangoztatok), ebből az összegből egyelőre a hátralevő félévre 2,5 millió van biztosítva, mert az 5 milliárdos kincstárjegy-kibocsátásból 4 milliárdot a P. K. kapott 1/2%-os marzs-zsal. A K. P. kiküldöttje Markovits elvtárs, akinek szövetkezeti vonalon sokkal kiépítettebbek az összeköttetései, mint az enyémek, állítólag biztosítani tudja a „Futura" termelési hitelének rajtunk keresztül való leszámítolását, ami egyelőre - a pénztárforgalomból is látható - 356 000,- pengő bevételt eredményez részünkre. Nagyobb arányú jövedelmet az ipari revízióból, továbbá újabb kincstári transokból látunk. Tervbe vettük ezenkívül a pénzintézeti revízió költségeinek a múltnál sokkal komolyabb mértékben való megszabását is. A közeljövőben számolni kell azzal, hogy a piac egyik-másik beteg intézete, vagy vállalata felszámolásért hozzánk fordul. Ez azután nagy és jelentős munkát ad majd a P. K.-nak. A vidékkel lassan felvesszük a váltóleszámítolási üzletágat is. Egyelőre csak arról van szó, hogy a vidék régi lejárt tárcaanyagunkat felfrissíti és kicseréli, amire többek között azért is szükség van, mert a Nemzeti Bank kilátásba helyezte, hogy abban az esetben, ha momentán pénzszükségletünk van, néhány millió erejéig reeskomptálja forgalomképes anyagunkat. Az osztálysorsjáték ügyben az előkészítő munkálatok folynak. Itt hívom fel nyomatékkal a Titkárság figyelmét arra, hogy semmiképpen nem volna kívánatos, ha az új kollektúrákat a P. K. osztaná ki, mert a protekciózásnak nem lehet útját állni. Az volna a kívánatos, ha a pártok a kontingenst felosztanák maguk között és a fasiszták által meggyilkoltak özvegyei és árvái kapnák azokat. Én mindenesetre kérem, hogy engem itt az odiozitástól mentesíteni szíveskedjenek. Egy szerintem liquidálandó üzletág az önállósítási kölcsönök ügye. Ezeket a kurzuskölcsönöket nyilas és félnyilas intellektuelek és kereskedők kapták és igen gyéren fizetnek. Azt a javaslatot tettük a Pénzügyminisztériumnak, hogy mondja fel valamennyi kölcsönt 1 évre és mentse meg az államnak a romokból azt, ami megmenthető. A köztisztviselői kölcsönosztály egyelőre adminisztrál. Szó van a köztisztviselői kölcsönakció újbóli felvételéről, nekem azonban aggályaim vannak ez^ zel szemben, hogy az ellenforradalmat még így is tápláljuk.