Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949

hatása a lakosság kezében lévő pénzmennyiség és a megmaradt árukészletek, illetve a csak nehezen újrainduló mezőgazdasági és ipari árukínálat közti aránytalanság fokozódása - ezzel együtt az árak további emelkedése volt. Az új kormány első pénzügyi intézkedési tervei a pénztartalékok létrehozására - a bankjegy gyártás megindítására és egyidejűleg a forgalomban lévő pénzmennyiség megcsapolására irányultak. A főváros - így a Magyar Nemzeti Bank Pénzjegynyomdája is - még a közvetlen hadicselekmények körzetébe tartozott. A javaslatok az új bankjegyek egy részének debreceni, a kisebb címletek moszkvai gyártására irányultak. A már forgalomban lévő bankjegymennyiség csökkentését rövidlejáratú (6-12 hónapos) kényszerkölcsön és a névérték 50%-os csökkentése kombinált alkalmazásával javasolta a pénzügyminiszter. A bank központjával lehetségessé vált újbóli kapcsolatteremtés után a pénzhiány részbeni pótlására olyan javaslat is készült, mely szerint az 1938-39. évi keltezéssel készült ós a Pénzjegynyomdában visszahagyott 5 pengős és 50 filléres címletű bankjegyek magasabb névértékre történő felülbélyegzésével enyhítsék a bankjegyhiányt. E javaslatokat végül is nem realizálták. A Magyar Nemzeti Bank Pénzjegynyomdája működését a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945 márciusában lehetővé tette. A pengőbankjegyek gyártása újra megindulhatott. A Vörös Hadsereg is kibocsátott pengőbankjegyeket. Ezek - a fegyverszüneti egyezmény alapján érvényesíthető - a háborúval kapcsolatos igényei fedezésére kerültek forgalomba. Fizetőeszköz jellegük 1946 februárjában szűnt meg. Ezután névértékben az MNB-nél pengőre voltak átválthatók. A fegyverszüneti szerződés értelmében a polgári közigazgatás a már felszabadult országrészeken is csak a hadműveletektől 50-100 kilométer távolságban kezdhette meg munkáját. Az élet normalizálódásának üteme szempontjából is jelentős különbség volt a már 1944 őszén felszabadult országrészek és a tőlük nyugatabbra eső területek - köztük a főváros - pénzügyi élete közt. A budapesti nagybankok a Gyáriparosok Országos Szövetségével és más központi gazdasági érdekképviseletekkel 1945. április 18-án közös beadványt intéztek a külügyminiszterhez a gazdasági élet megindításának egyes feltételeiről. A beadványt aláírták a bankok üzemi bizottságai, a Magánalkalmazottak Szakszervezetének bank- és pénzintézeti szakosztálya és a Pénzintézeti Központ is. 1945. május 7-i dátummal támogatja a javaslatokat a Magyar Nemzeti Bank is. Vázolják a bankoktól elvitt, illetve ott lefoglalt készpénz és egyéb értékek hiányával összefüggő problémáikat

2 és intézkedéseket kérnek. Beadványukban a pénzintézetek utalnak arra is, hogy a hitelszervezet egységesítése és racionalizálása terén lényeges intézkedésekre van szükség. A bankoknak nem volt pénzük arra, hogy betéteseiket kifizethessék, a vállalatok, intézmények és magánszemélyek jogviszonyai kuszáltak voltak. Hasonlóképpen bizonytalanok voltak az értékpapírok és más, a bankkapcsolatban szereplő értékek tulajdonviszonyai is. Mindezt figyelembevéve a budapesti bankok március 14-én megállapodást kötöttek arról, hogy takarékbetéteket további intézkedésig nem fogadnak el és az 1945. március 1-je előtt elhelyezett takarék- és folyószámlabetétekre semmiféle címen és semmilyen alakban kifizetéseket teljesíteni nem fognak. Sőt, az új hitelek folyósítása esetén