Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

BEVEZETŐ

zeti és politikai indíttatás az iratokból többnyire egyértelműen kitűnik, de a demokratikus államrend elismerésében, a fasizmus elítélésében, a magyar kultúra nemzetközi megbecsülésének helyreállításában közös nevezőről beszélhetünk. A korabeli sajtóanyagot ismerő történészek tudják, hogy a VKM és a KÜM időről időre bírálatot kapott a baloldali sajtó részéről, s ennek keretében szórványosan ugyan, de megtalálható a nemzetközi kulturális kapcsolatok egyik-másik tevékenységi területe is. Függetlenül a bírálatok jogosságától, esetenként túlzásaitól - ennek értékelése a kultúrhistorikusok feladata -, a nemzetközi kultúrpolitikai tevékenység lassan, de egyenletesen fejlődött, s vált néhány év alatt olyan gyakorlati tevékenységgé, amelyben nem az ad hoc lehetőségek, hanem a kialakított koncepció határozza meg a munka irányát. Ugyancsak figyelemre méltó sajátossága a kornak, hogy a feladatvállalásban nem volt válogatás, nem voltak „méltóságon aluli" feladatok. A közreműködők természetesnek vették, hogy nemcsak a „magas kultúrával", hanem a realizálás számtalan szervezeti, anyagi, s nem egy esetben fizikai gondjával is törődniük kell. Igaz, a sokévi elzártság, a kényszerű egyoldalú orientáció után nagy vonzerőt jelentett a külfölddel való újbóli találkozás lehetősége, mégsem csak ez volt a döntő. Illyés Gyula első nyugateurópai útjai során 1946 végén, majd 1947-ben természetesnek veszi, hogy kisebbnagyobb gazdasági kérdésekkel is foglalkozzon

2

, s az idős és beteg Heltai Jenő, aki 1948 nyarán Korda Sándor támogatását élvezi Londonban, nyilván nem személyes becsvágyból tesz javaslatot, levelezik és tárgyal egy nemzetközi szerzői jogi konferencia magyarországi megrendezéséről.

3 A sajtóból és egy-két iratrészletből tudjuk, hogy személyes kapcsolataik igénybevételével filmesek, kiadók kezdeményeznek inkább kevesebb, mint több sikerrel. A magyar kultúra nemzetközi elismertetése nemcsak szellemi, vagy politikai cél, személyes érdek, hanem a demokratikus magyar értelmiség egy fontos részének természetes és önzetlen magatartása a háború után. Ez a deklarációk nélküli összefogás - az iratok tanúsága szerint - még akkor is domináns volt, amikor a koalíciós politika, vagy a szélesebb értelmű szövetségi politika szabályait már nyíltan is torzították. Buday György, a kiváló fametsző akkor vállalja el a londoni Magyar Intézet igazgatását (1948), amikor itthon már korántsem a szellemi nyitottság, hanem a hidegháború feszültségei mellett egyre bonyolultabbá, sokak számára elviselhetetlenné válik a belpolitika is. Az 1945-1948 derekáig terjedő időszakban az érdemi elemzést vagy kezdeményezést tartalmazó iratokból, illetve jelentésekből az európai népek és különösképpen a Duna menti népek együttműködését sürgető, a nacionalizmust elítélő és az internacionalizmus eszméje iránt fogékony magyarságtudat tükröződik. Az áttekintett iratanyagban alapvetően ellentétes törekvést nem lehetett felfedezni, bár a vélemények számos azonos kérdésben más és más expozíciót mutatnak. A kezdeti időszakban a nemzetközi kapcsolatoknak gátját szabták a háborúból következő technikai nehézségek. 1945-ben nemcsak az utazási lehetőségek voltak erősen korlátozottak, de az egyszerű postai forgalom is bizonytalan volt. Számos levél, jelentés nagy kerülőkkel, alkalmi kézbesítőkkel, olykor csak más országok diploma-