Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

magyarok élnek, másrészt rendelkezésünkre állanak jó francia írók és költők a fordítások utolsó irodalmi egyengetésére. Tudod jól, hogy költségvetési alapom erre egyáltalán nincs, jóllehet - akár van Présence, akár nincs - jó fordítások híján a Könyvtár munkájának is legértékesebb részét mulaszthatjuk el. Arra kérlek tehát, hogy ezt az összeget, ha részletekben is, de bocsásd erre a célra a könyvtár rendelkezésére, mihelyst csak lehet. (Ezekkel a mindig kelendő és mindig a legjobb szolgálatot tevő friss irodalmi fordításokkal ugyanakkor szegény szerencsétlen Szekula Ágnesen is segíteni tudnánk, aki kiváló képességeivel és nehéz természetével itt előbb-utóbb éhenvész.) Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy most kaptam vissza fordításból Vargha Balázsnak a gyermekrajzokról szóló, a Válaszban és a Szabad Művészetben megjelent szövegekből összevont tanulmányát. Ez is egy olyan szöveg, amellyel az elevenébe vághatunk bele - ahogy a bevezetőben mondtam : tanító módon - az elvi jelentőségű művészeti vitákba. A „creation artistique" tárgyalásai felé éppen olyan érvényes, mint a BIE pedagógusai felé. Ezt a 24 oldalas tanulmányt szeretném a gyerekrajzok kiállításának katalógusába venni, a baj csak az, hogy a BIE számára annyi pénz sincs előirányozva, hogy asztalost hívassak a leventeoktatásról szóló szárnyasoltár leszerelésére. A magyar kiállító helyiséget most már aztán igazán meg kellene tisztítani ettől és az egyéb oda nem való anyagtól, és addig amíg az új anyagot meg nem kapom, a kunszentmiklósi gyerekrajzokat állítom ki benne. Ha a BIE-re most nem tudsz pénzt előteremteni, csak arra kérlek, hogy az előző fejezetben említett és tényleg nélkülözhetetlen fordítói alapból küldj ki valamennyit, hogy a Vargha-tanulmány fordítását (200 sfr.), valamint Illyés Petőfijének egy fejezetét fordításra fedezni tudjam, az utóbbit a Suisse Contemporaine számára, a magyar 48-ról kért irodalmi szöveget. A BIE-nek a következő kérdései vannak : 1. a magyar kiállítás (ezt egyelőre a gyerekrajzokkal, azután a hazulról küldendő új anyaggal); 2. az új tankönyvek; 3. ha Magyarországon lehetséges a beszerzésük: mutatóba orosz tankönyvek; 4. magyar pedagógiai bélyegsorozat (ebben az ügyben érintkezésbe léptem a Bernbe érkezett magyar postaügyi delegációval, melyből a bélyegszakosztály vezetője a napokban lejön tárgyalni a BIE-vel); 5. tagsági díj, amit 1944 óta nem fizetünk. Ez az utolsó 5. pont lenne a legfájdalmasabb (évi 10 000 sfr.), ha nem lennék meggyőződve arról, hogy a BIE munkájában való élénkebb részvétellel jóval olcsóbb áron is szívesen látott tagjai maradhatunk ennek az intézetnek..." „...Remélem, hogy legalább egy-két hónapig módomban lesz élvezni azt a normális külföldi fizetést, amelyet a kinevezésem meghoz és amely egyetlen más külföldi kiküldöttnél sem volt soha problematikus. Nem egyébért számolok erre, csak azért, hogy mielőtt véglegesen hazamegyek, semmit se kelljen hagynom rendezetlenül magam után Genfben, még a nehéz 44-es és 45-ös esztendők óta húzódó Nouvelle Revue nyomda- és irodaadósságokat sem. Köszönöm a türelmedet ehhez a levelemhez, hidd el, hogy az utóbbi hetek gondban és eseményben számomra is zsúfoltak voltak. Nagyon szeretnék hamarosan újabb beszámolót küldeni neked, elsősorban a zenei és képzőművészeti lehetőségekről. Őszinte barátsággal üdvözöl Hubay Miklós