Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

átültetése és kiadása után Ady és József Attila költeményeit fordította eddig nem tapasztalt sikerrel, Gilbert Trolliet svájci költő, a mellékelt Présence c. folyóirat főszerkesztője és kiadója, aki lapjában eddig is helyet adott a magyar irodalomnak és élénk érdeklődést mutat a közép-európai szellemi élet iránt. A vele folytatott tárgyalások eredményéről, mivel az a közvetlen megvalósítások körébe tartozik, az összefoglalóban szólok bővebben. Genfben ismerkedtem meg Umberto Campagnolevál, a páduai egyetem politikatudomány tanárával, aki az „európai federalizmus" híveként szinte maga kérte, hogy eszméiről hazánkban előadást tarthasson. Itt kell megemlékeznem Svájcban élő két kitűnő hazánkfiáról, akik tudományos működésükkel európai nevet szereztek maguknak, s akik megfelelő poszt felkínálása esetén készséggel térnének haza Magyarországra. Az egyik dr. Szondi Lipót, a Magyar Állami Gyógypedagógiai Laboratórium volt igazgatója, az ösztönvizsgálat legismertebb tekintélye, a másik dr. Szilasi Vilmos, a freiburgi egyetem tanára, a filozófiatörténet nemzetközileg megbecsült tudósa. Mindkettő származása miatt volt kénytelen hazáját elhagyni. Mivel mindkettőhöz személyes barátság fűz, összeférhetetlennek érzem, hogy ügyükben határozott javaslatot tegyek s csupán arra szorítkozhatom, hogy megnyerésük nemzetközi viszonylatban is nagy nyereség lenne. 2. Olaszország. November 30-án hagytam el Svájcot azzal az érzéssel, hogy a magyar szellemi élet bármily vállalkozása ott nyitott kapukat talál. Hasonló légkört tapasztaltam Olaszországban is. Kardos Tibor, a római Accademia d'Ungheria igazgatója, aki az intézet talpraállításával értékes munkát végzett, a szellemi kapcsolatok dolgában is eredményes munkát fejt ki. Az ő összeköttetéseinek köszönhettük, hogy Cs. Szabó Lászlóval egyetemben, aki a képzőművészet terén kapott az enyémhez hasonló megbízást, rövid idő alatt összeköttetésbe kerülhettünk Róma irodalmi és képzőművészeti vezetőivel. Ott is több fogadásban volt részünk. Olaszország egyetlen irodalmi hetilapjának a Fiera Letterariá-nak szerkesztősége és munkatársi gárdája bemutatásunkra baráti vacsorát adott. Január 3-án részt vettünk és felléptünk az Accademia d'Ungheria hivatalos megnyitásán, amelyen Róma művészi életének igen sok kitűnősége is megjelent. E találkozásokon és a következő alkalmakkor különösen az alábbiakkal sikerült magyar vonatkozásban szorosabb kapcsolatot teremteni: G. B. Angioletti, a Fiera Letteraria főszerkesztője, Alvaro, Moravia, Piovene, Savinio, Sinisgalli, Bigiaretti, Bizzarri, Fulchignoni, De Concini írókkal és különösen az olasz költészet legnagyobb alakjával, G. Ungaretti egyetemi tanárral, aki ígéretet tett, hogy szívesen enged annak a meghívásnak, hogy eljöjjön előadást tartani hazánkba, ahonnan - mint a beszélgetések során többször megemlítette és amely körülmények érzelmi részét nem lehet figyelmen kívül hagyni - ősei az Anjouk korában elszármaztak. A Fiera Letteraria 1947. évi január hó 2-i csatolt száma fényképpel ellátott, hosszabb cikkben emlékezett meg az olasz írókkal történt találkozásunkról. Az elért és elérhető eredményekről Kardos Tibor nyújthat részletesebb felvilágosítást, mivel célunk itt is az volt, hogy a magyar hivatalos szervek látogatásunkat a kapcsolatok szorosabbra fűzésére később is felhasználhassák. Hasonló szívélyes kapcsolatot sikerült teremteni az olasz kommunista párt hivatalos lapjának, az