Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

szel tartjuk meg, mert a békekötés időpontja bizonytalan, és így dátumot előre megállapítani nem lehet. Kéri, hogy az előkészítés munkájáról a külügyminisztériumot állandóan tájékoztassák. Sík Sándor, a Köznevelési Tanács nevében örömmel üdvözli a tervet, a technikai lebonyolításra vonatkozóan kér felvilágosításokat. Baráti Dezső a Köznevelési Tanács nevében kijelenti, hogy a Tanács a reá háruló munkát vállalja, és a nevelői felelősségre vonatkozóan azt a megjegyzést fűzi, hogy ez ne legyen a részünkről „mea culpázás", hanem a békére való előkészítés. Ugyanakkor felveti, hogy a találkozón a tankönyvkérdést is napirendre kéne tűzni. Gergely Sándor a Magyar írók Szövetsége nevében örömmel üdvözli a tervet. Javasolja, hogy a rendezéssel megbízott szervek koordináltan végezzék a munkát. Mint felvetendő témákat javasolja a következőket: az író és a jövő társadalmának kialakulása. Az író szerepe a társadalom kialakításában. Nem tartja helyesnek, ha kizárólag szakkérdéseket tárgyalnának meg a találkozón. Felhívja a figyelmet arra, hogy a találkozóról a külföldi lapokban is jelenjen meg állandó tájékoztató, ezzel a külföld figyelmét is felhívnók Magyarországra. Bóka László dr. abban látja biztosítottnak Magyarország vezető szerepét a találkozón, hogy a felvetett témákat magyar előadó ismerteti, az ismertetésről szóló sillabuszt a külföldi felkért hozzászólóknak megküldenénk, ezáltal a tárgyalás egyöntetűsége biztosítva lenne. Goda Gábor a főváros teljes támogatásáról biztosítja az értekezletet mind az anyagi támogatásokban, mind a szellemi előkészítés terén. A főváros a találkozótól függetlenül, szeptemberben országos kultúrhetet kíván rendezni, ez előkészítője lehetne a nemzetközi találkozónak. Kemény Gábor rámutat a kiválasztás fontosságára, és különösen figyelembe ajánlja azt, hogy a környező államokból megfelelő egyének nyerjenek meghívást. Rámutat a nemzetközi tankönyv kérdésének fontosságára és arra, hogy nem lehetne-e ezt a kérdést is megvitatni a találkozón. Melly József szerint ügyelni kell arra, hogy kellő szerénységgel szerepeljünk a találkozón, a magyar részvétel ne legyen túlzott, a szerénység ebben az esetben jobb szolgálatot tenne ebben az ügyben. Szőnyi Kálmán a Művészeti Tanács nevében is örömmel üdvözli a tervet, de bejelenti, hogy a Tanács is foglalkozik egy művészhét rendezésével, és felveti a kérdést, hogy vajon a kettő nem ütközik-e. Paikert Géza most már fölveti a kérdést, hogy döntsön az értekezlet afelől, hogy az eredeti tervnek megfelelően rendezzük-e meg a találkozót, vagy pedig külön választva az egyes témaköröket, most csak egyik vagy másik kérdés köré csoportosítsuk a találkozó anyagát? Többek hozzászólása után, az értekezlet az eredeti terv mellett foglalt egyöntetűen állást. Paikert Géza, összefoglalva az értekezleten elhangzottakat, megállapítja, hogy az értekezlet helyesnek tartja, ha a Miniszter Úr által felkért szervek dolgozzák ki a terveket, természetesen egyéni elgondolásokkal is szívesen foglalkozunk, ezek a szervek