Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

egységéből, többszöri intervenció ellenére, a disszidált diplomaták csoportja távol tarotta magát. Bár az új folyóirat fogadtatása nagyon előnyös volt és a további szerkesztésnek minden feltétele készen állt: a kiadás és terjesztés folytatólagos engedélyét nem kaptuk meg sem a svájci, sem a francia hatóságoktól, magyarok által történt negatív közbelépésre való hivatkozással. Bízom benne, hogy a magyar Külügyminisztérium meg fogja találni a módját, hogy ez a sok munkával és néha sok szerencsével megteremtett keret, olvasótábor, fordításban kész irodalmi anyag és külföldi kapcsolat végleg veszendőbe ne menjen, de tovább gyümölcsözzék. Hubay Miklós Genf, 1945. szept. Tisztázat. UMKL-XIX-I-l-e, 1945-86275 A mellékletek többsége nincs az irat mellett. 10/B Genf, 1945. december HUBAY MIKLÓS TERVEZETE A VKM SZÁMÁRA MAGYAR IRODALMI ÉS TUDOMÁNYOS MÜVEK RENDSZERES KÜLFÖLDI KIADÁSA ÜGYÉBEN Francia nyelvű magyar folyóiratok szerkesztése során mind igazoltabb lett számomra az a gyanúpör, hogy ún. mindenkihez szóló, de csak magyar érdekű folyóirat eleve hatástalanságra van ítélve. Ha ugyanis irodalmat, politikát, néprajzot egyszerre adunk közös magyar cimke alatt, akkor sem a külföldi irodalmár, sem a politikus, sem az etnográfus nem fogja a publikációt olvasni, hanem csak az amúgy is javíthatatlan magyarbarát. Már pedig a magyar irodalom, politika és folklór kérdése és nemzetközi értékelése nem a notórius magyarbarátokon fordul meg, hanem az irodalom, a politika és a tudomány fóruma előtt dől el. Ennek a meggondolásnak megfelelően kértem már 1942-ben küldött jelentéseimben, hogy a Nouvelle Revue de Hongrie térjen át cikkeinek különlenyomatok formájában való terjesztésére, ami részben megvalósult. Ugyancsak a szakkérdések szerinti differenciáltságnak a gondolata vezetett, amikor az odahaza betiltott Nouvelle Revue de Hongrie genfi folytatásának szerkesztése mellett előkészítettem a Cahiers de la NRH sorozatot, melynek minden száma valamilyen speciális kérdéssel foglalkozott volna. Midőn pedig sor került a nyomtatott Revue de la Hongrie Nouvelle kiadására, megállapodtam a Portes de Francé kiadóval, hogy az egyes számok szedését átvegye,