Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

Lelkes István úrhoz, a PÁRISI MAGYAR INTÉZET igazgatójához átutalják, illetve hogy Lelkes István úr felhatalmazást kapjon, hogy az Intézet tartalék pénzkészletébó'l, az esedékes összeget kiutalhassa. 2. Károlyi Mihály követ úrral, Szabó Zoltán kulturális attasé és Gyomai Imre sajtóattasé urakkal, valamint Lelkes István úrral folytatott többszöri megbeszélés után tisztáztuk a Külügyminisztérium és a Kultuszminisztérium külföldi szerveinek másutt is oly kívánatos, franciaországi együttműködését. Ennek alapján a Kultuszminisztérium bármily kulturális ügyben közvetlenül fordulhat a Külügyminisztérium párisi szerveihez és számíthat minden formalitás nélkül azok közreműködésére. 3. Kívánatos volna a Franciaországban élő nagy számú magyarság francia nevelésben részesült, igen sokszor egyetemet végzett gyermekeivel töró'dni. Megkérem Miniszter Urat, szíveskedjek átírni a Népi Kollégiumok és egyéb kollégiumok igazgatóságához, nem volna-e mód, hogy évente legalább 10-15 ilyen francia műveltségű, rendszerint francia állampolgárságú, de legtöbbször magyarul már alig tudó főiskolai hallgatót egy-két évre Magyarországba hívjunk. Véleményem szerint ezt intézményesíteni lehetne a más országokban nevelkedett diákokkal is. 4. Több olyan Párizsban élő magyar művésszel beszéltem, akik külföldön a magyar névnek igen nagy megbecsülést szereztek, akik magyarságukhoz mindig erősen ragaszkodtak, de hazulról a megbecsülésnek soha semmi látható jelét nem kapták. Űgy éreztem, igen jól esnék nekik, ha ilyenben végre részük lehetne. Nem tudom, nem volna-e helyes ezeknek valami kitüntetést vagy legalább elismerő iratot juttatni. Gondolok elsősorban Harsányi Tibor zeneszerzőre, Csáky József és Beöthy István képzőművészekre, Blattner Gézára, a francia pantomim egyik legfőbb irányítójára, Gara Lászlóra, mindazokra az érdemes magyarokra, akiknek nincs hivatalos összeköttetésük hazájukkal. 5. Párizsi utam előtt felkerestem Svájcban Szilasi Vilmos urat, a freiburgi egyetem filozófiai tanárát. Mint emlékezetes, többek biztatására ő hajlandónak mutatkozott, hogy visszatérjen Budapestre, és be is adta pályázatát a budapesti egyetem üres filozófia-történeti tanszékére. Megtudván azonban, hogy erre Fogarasi Béla is beadta pályázatot, s nem akarván annak versenyt támasztani, a pályázatot visszavonta, miután ígéretet kapott, hogy a legközelebb megüresedő tanszékre meghívást fog kapni. Kérem Miniszter Urat, kísérje figyelemmel Szilasi Vilmos ügyét. Szilasi tanár úr a maga szakmájában nemzetközi tekintélynek örvend, és ha hajlandóságot mutat arra, hogy az egyik legjelentékenyebb nyugati tanszéket egy budapestiért odahagyja, mindenképpen figyelemmel kell lennünk arra, nehogy kedvét szegjük vagy érzékenységében megbántsuk. Nem tudom, nem volna-e kívánatos őt is, aki magától semmiért sem fog jelentkezni, valamit elismerésben részesíteni vagy addig is az Akadémia tagjai sorába meghívni. 6. Genfbe visszatérve rögtön beszéltem Trolliet úrral. Annak ellenére, hogy a megállapodás szerinti költségből a Présence első hat számára csak 10 731 svájci frank érkezett meg (a kért 15 000 sFr. helyett), Trolliet úr hajlandónak mutatkozik a folyóirat azonnali megindítására, számítva azonban a hat számra megígért összegre. Kérem