Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

szerződéseknél, pár gügye generális és szadista őrmester reprezentálja a magyar bűnöket, de Ady forradalmisága, Babits pacifizmusa és József Attilának, Bajcsy-Zsilinszkynek, Balogh Józsefnek három különböző mennyországért vívódó halála mind-mind némaságba fulladjon. A német nemzetet himmleri szégyenében is védi Goethétől Thomas Mannig emberséges költőinek egész raja, de ki fogja tudni azt, hogy magyar ember számára a Bácska nem egy újvidéki hóhért jelent, hanem egy szabadkai költőt, Kosztolányit, minden emberi részvétnek kútfejét? Nem tudhatja senki addig, amíg mindazt, amit a magyar szellem - az emberiség igényeire ügyelvén - eddig egybegyűjtött, nem tesszük az emberiség közkincsévé. Mindaz, amit eddig féltettünk, elveszett vagy veszendő. Csikósaink és propagandistáink elérték azt, hogy Magyarországról fogalmat már csak a rossz ízlés vagy a rosszindulat alkothat. Újabban a szánalom. Szerencsétlen sorsú népünket egyszer már nevetségessé tette a sok propaganda, mint törpét a gólyaláb. Vigyázzunk: az írói hitel nélkül zörgő szavak csak bizalmatlanságot keltenek. Mi maradt mellettünk Hűséggel és Értékkel az utóbbi huszonöt évből? Az, ami a költészetbe menekült és az, amire a költészet adott tanácsot... A többire önthetjük a meszet vagy a formaiint. És külföldön, - ki maradt mellettünk? Hazánk becsületének ügyét - eredménnyel és következetesen - csupán egy muzsikus és egy vegyész védte, szinte testével. De mihelyt a magyar szót úgy megérti a külföldi, mint a kottát vagy a kémiai képletet, hírünket a világban védeni tudják majd a leghivatottabbak is: az írók. Ha ők, a nemzet igazi vezetői, magukon érzik majd nemcsak kis országunk, hanem a nagy népek figyelmes tekintetét is, ha mind az az emberi gazdagság, melyre eddig az európai meg-nem-értettség árnyéka borult, a jövőben a magyar nyelven át a nagyvilághoz bátran kiálthat elismerésért: akkor sikerült kivívnunk a nép szabadsága mellé a magyar szellem öntudatának felszabadulását, mert megvédheti immár igazát az emberiség színe előtt, ott, ahol az örökkévaló dolgokról ideiglenesen ítélkeznek. M. I. N. K. mi ez? és kik vagyunk? A genfi magyar diákok, annak tudatában, hogy veszendőbe menő nemzeti javaink között ott van hazánknak jó híre is, különböző francia nyelvű publikációkkal már 1944. márciustól kezdve iparkodtak a külföldiek eszébe hozni valamit is abból, ami nemzetünkről többet mond egy napihírnél. (Pl. a Nouvelle Revue de Hongrie genfi folytatása, valamint a Revue de la Hongrie Nouvelle). Azonban az eleve magyar etikett alá szorított szövegek - akármilyen komoly értékűek legyenek is - jobbára csak az ún. „magyarbarátokhoz" találnak utat és nem kerülnek be a külföld irodalmi és tudományos életének természetes pályáiba. Ez a tapasztalat indított minket arra, hogy a francia fordítású magyar művekre rákapassuk magukat a külföldi kiadókat. A már nyomás alá került fordítások alapján joggal mondhatjuk, hogy minden jó magyar könyv számára lehet kiadót találni. A kiadó pedig közönséget jelent, értékelést és - utat egy másik kiadóhoz.