Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
helyéről, ahová a bombatámadások elől került, vissza kellene szállítani a könyvtártermekbe és egyidejűleg pótrendezés, ill. revízió alá vonni. Ne feledkezzünk meg róla, hogy ez maga egy ember munkaerejét hosszabb időre igénybe veszi, bármilyen szorgalommal dolgozzék is az illető. A másik nagy és sivár munkát a ház jelenlegi adminisztrációja okozza. Ma Bécsben hotelszobát úgyszólván lehetetlen kapni, tehát mindazok a hivatalos magyar egyének, akik közérdekből Bécsben kénytelenek tartózkodni, a Collegiumban szállnak meg. Magyarán szólva a Collegium ma elsősorban mint szállodaüzem értékeltetik Magyarországon. Ez pedig rengeteg apró-cseprő munkával, személyzettel való tárgyalással, fehérneművel és mosatással való törődéssel, reggeltől estig tartó perpatvarral jár, úgyhogy emellett koncentrált munkára gondolni sem lehet. Minden jel arra mutat, hogy ez az állapot egy évnél, legfeljebb másfél évnél nem tart tovább. A magyar kultúra érdeke kívánná, hogy legalább arra a rövid időre kapjon segítséget az intézet tisztviselői kara. Elgondolásom szerint egy fiatalember, aki ismerős a bécsi viszonyokkal, amellett tapintatos, mozgékony és megbízható, kirendeltetnék egy évre az intézet mellé mint ösztöndíjas, azzal a feladattal, hogy tanulmányai mellett a szállodaüzemet is lássa el. Olyan vágású emberre gondolok, mint pl. Kormoss tanügyi fogalmazó, aki mint ösztöndíjas is tartózkodott már Bécsben az intézetben, azóta is alkalma volt hivatalból megismerkedni az intézeti viszonyokkal, és aki feltehetőleg szívesen eltöltene egy évet a Collegiumban, hogy félbemaradt jogi témáját befejezhesse. Ha ez a javaslatom meghallgatásra találna, akkor a bécsi kulturális munkát a következőképpen lehetne beosztani. Miskolczy nem foglalkoznék egyébbel, mint a két intézet képviseletével, a tanulmányi ügyekkel, a rendezvényekkel és az anyagi ügyvitelre való felügyelettel, továbbá ellátná az egyetemi tanári teendőket, valamint a levéltári és a múzeumi delegáció vezetését. A nagy nyereség ebben az esetben az adminisztrációnak már alig viselhető terhétől való megszabadulás lenne. Ferenczy Géza az egyetemi lektorátus mellett elsősorban mint könyvtárnok és tudományos tanácsadó szerepelne, valamint segédkeznék Miskolczynak az intézet kulturális munkájában, főleg a rendezményeknek minden alkalommal hetekig tartó adminisztrálásában. Sashegyi Oszkár a levéltári delegációt látná el Miskolczy vezetése mellett és saját felelősség mellett végezné az igazgatási teendőket. (Megjegyzem, a világ minden külföldi intézetében az asszisztens látja el az adminisztrációt.) Végül egy évig valaki ösztöndíjas tanulmányai mellett a szükségszerűen kialakult szállodaüzem vezetéséről gondoskodnék. A kolónia keretén belül szükséges kulturális munkát a tisztviselőknek ezután is el kell látniuk. * Személyi téren sikerült tehát a legnagyobb, csaknem azt lehetne mondani, az ügy kárára menő takarékosságot megvalósítani. Anyagi téren azonban, sajnos, minden ez irányú törekvésnek határt szab az intézetek székháza, a volt gárdapalota. Nagy ez a ház és túlméretezett, amellett öreg, folyton javításra szorul, kényelmetlen és intézeti
