Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

Kétségtelen tehát, hogy az első, háború utáni Biennálé zsűrije ítéletével az ultramodern irányzatot ismerte el és biztatja, így tehát a mi szobrászaink közül Vilt és Beck, vagy akár a Rómában élő Tóth Imre (Amerigo Tot) a zsűri szempontjából nagyobb sikert érhettek volna el. Ismétlem azonban, hogy a nagyközönség ezt a nézetet nem osztja, és újból hangsúlyozom, hogy az adott körülmények között nem annyira az általunk kiállított anyag, mint a résztvételünk ténye Magyarország számára olasz és nemzetközi szempontból örvendetes és nagy elismerést vívott ki. A teljesség kedvéért még hozzáfűzöm, hogy a kiállítás megnyitásakor az amerikai és a bolgár kiállítási anyag nem érkezett be. Az eredeti tervtől eltérőleg a Szovjetunió sem vett részt a Biennalen, úgyhogy a még cári időből származó orosz pavilon és az eredeti magyar pavilon üresek maradtak. A magyar pavilon üvegtetőzetét a Biennálé az utolsó napokban saját költségén helyreállította és azt raktár és műhely céljaira használja fel. A jövőt illetőleg már most szeretném Miniszter Úr figyelmét felhívni arra, hogy a magyar pavilon helyreállítását ne halasszuk el 1950-ig, hanem nagyobb károk elkerülése végett határozzuk el mielőbb annak helyrehozatalát. Ismeretes, hogy a magyar pavilon nem számolván a különös velencei klimatikus viszonyokkal (nagy éjszakai lehűlések) felépítése óta állandó gondokat okozott. Felmerül tehát a kérdés, nem lehetne-e és kellene-e az egész pavilont modernizálva és egyszerűsítve helyreállítani, erre vonatkozólag a Biennálé hivatalos építésze, Agostino Jaccuzzi értékes tanácsokat tudna adni. Csatoltan tisztelettel felterjeszem: 1. A XXIV. Biennale katalógusának két példányát, 2. a Venturi és Palluchini szerkesztésében megjelent, gazdagon illusztrált külön katalógust az impresszionista gyűjteményről, 3. a magyar pavilon megnyitása alkalmából készült fényképet (Amikor a magyar Himnusz elhangzása után a már meglehetősen kifáradt köztársasági elnök pavilonunkba lépett jónak láttam őt néhány percnyi pihenésre leültetni, miközben Ruzicska Pál milánói lektorunk röviden elmagyarázta neki kiállításunk anyagát és a magyar művészet mai helyzetét. Ezt a jelenetet ábrázolja a csatolt kép), 4. a kiállítás megnyitásáról megjelent egyes lapkivágatokat. Velics László s. k. követ Másolat, UMKL-XIX-I-l-e, 1948-249.416 A mellékletek csak részben találhatók meg az irat mellett.