Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

OLASZORSZÁG 131 Pécs, 1945. szeptember 3. KARDOS TIBOR EGY. M. TANÁR EMLÉKIRATA A VKM SZÁMÁRA A MAGYAR-OLASZ MŰVELŐDÉSI KAPCSOLATOK TÁRGYÁBAN Miniszter Úr! Paikert Géza min. tanácsos Úr felszólítására az alábbiakban vázolom tisztelettel, hogy az olasz-magyar kulturális kapcsolatok újrafelvétele és a demokratikus Magyarország szellemében való kifejlesztése érdekében mi látszik célszerűnek és magyar érdeknek. Olaszország immár a Szövetséges Nemzetek tagja és hatalmas kulturális teljesítményei és nagy szabadsághagyományai, melyeket semmi diktatúra kiirtani nem tudott, megszerzik számára az egész világ tiszteletét. Velünk szemben, mint Giovanni Rossi Űr jelentéseibó'l és az általa küldött információs levélből kiviláglik, a legnagyobb rokonszenvvel viseltetnek. Baráti kezüket meg nem ragadni oktalanság lenne. Magyarország el van szigetelve, és egy őszinte rokonszenvet érző nép a szabad nemzetek táborában nagy segítségére lehet a közeli és távolabbi jövőben egyaránt. Éppen ezért célszerűnek látszik a magyarországi olasz kultúrszervek működését a legnagyobb támogatásban részesíteni. A jogos tulajdonukat alkotó esetleges vagyontárgyakat visszaadni, és az olasz hatóságokkal Miniszter Űr elgondolása szerint a közvetlen érintkezést mihamarabb felvenni. Ide tartozik egyetemeink olasz tanszékeinek és az olasz nyelv középiskolai tanításának ügye. A kettő szorosan összefügg. Ha kiküszöbölik az Általános Iskolából az olasz nyelvet mint választási lehetőséget, és a gimnáziumokban németet tanítanak helyette - mint sok helyütt teszik, hogy nagyszámú német tanáraikat foglalkoztassák -, akkor elvesszük az egyetemi olasz tanszékek bázisát. Az olasz nyelv évtizedekig a mélyen humánus olasz kultúrával együtt ellenmérget adott a germán méreggel szemben. Groteszk dolog lenne ma megszüntetni tanítását és az olaszul tanulókat németre kötelezni, mint ahogy lépten-nyomon halljuk. Legalább 20-30 általános iskolában, a kereskedelmi iskolákban és 10-15 gimnáziumban meg kellene tartani. Az egyetemi olasz tanszékek megtámogatására pedig az olasz professzort mindenütt kötelezni kellene a romanisztika tanítására és művelésére. Ezáltal az olasz professzor dolga lenne a francia és román vagy esetleg spanyol szakosokat (nem szabadna kizárnunk ezt a lehetőséget sem) közös nyelvészeti műveltséggel ellátni.