Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
A kongresszus alatt tapasztaltak lényegesen megkönnyítették a háborús évek alatti gyors tudományos fejlődés pótlását. Különösként a vírusbetegségek, az agyhártya megbetegedései, az egyes újabban megismert vércsoportok tanulmányozása, valamint kémiai metódusok terén tapasztaltam a legnagyobb fejlődést, és igyekeztem klinikám vezetése és a tanítás céljaira ezen újabban feltárt fejezetekbe mélyebb bepillantást nyerni. Fontos feladatomnak tekintettem a vezető amerikai és európai klinikusokkal való személyes kapcsolatok újrafelvételét, illetőleg kimélyítését. További eredménye volt utamnak, hogy a külföldi tudományos folyóiratok szerkesztőivel megbeszéltem tudományos munkáink közlés céljából való elhelyezését, amire szívélyes ígéretet is nyertem Mint régi Rockefeller-ösztöndíjas, meglátogattam kétízben a Rockefeller-alapítvány orvos-igazgatóját, dr. Lamberth igazgató urat, akinél igyekeztem tudományos műszerek beszerzésére támogatást nyerni, általánosságban a magyar egyetemi intézmények, különösként azonban a pécsi gyermekklinika részére is, amelynek laboratóriumi felszerelése mind a mai napig a németországi Halléban van és ismételt utánjárás ellenére sem sikerült még a hazahozatalát biztosítani. Lamberth igazgató úr megértést tanúsított szükségleteinkkel szemben, azonban hivatkozott arra a körülményre, hogy a Rockefeller-intézmény kiküldöttei mind ez ideig Magyarországra bebocsátást nem nyertek és ezért a legnagyobb jóakarat ellenére is kérésünk teljesítésére jelenleg módjuk nincs. Igen fontosnak tartom a tudományos segédszemélyzet további kiképzése szempontjából a Rockefeller-ösztöndíjat, mivel egyévi amerikai tartózkodás nemcsak sorsdöntőén befolyásolja az ösztöndíjast további kutatómunkájában, hanem annak eredményei az őt kiküldő tudományos intézetre is megtermékenyítőleg hatnak. Sajnos, Lamberth igazgató úr e téren sem tudott ígéretet tenni, hivatkozással a fent leírtakra. Miután a Rockefeller-intézmény tudományos támogatásának az elmaradása, valamint az ösztöndíjak szüneteltetése komoly károsodást jelent a magyar orvostudománynak, a magam részéről is tisztelettel felhívom a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium figyelmét, hogy hatna oda, hogy a Rockefeller-alapítvány párizsi kiküldöttei Magyarországra meghívassanak, illetőleg beutazásuk biztosíttassék. Washingtoni tartózkodásom alatt ez ügyet jelentettem az ottani ügyvivőnknek, Marik tanácsos úrnak, aki ez ügyben régebben tárgyalásokat folytatott és a maga részéről is oda fog hatni, hogy e kérdés mielőbb kedvező elintézést nyerjen. A kongresszus előtt és után meglátogattam a bostoni Harvard Egyetemet, a philadelphiai és baltimorei egyetemeket, ahol értékes tapasztalatokat gyűjtöttem és a klinikák vezetőivel régi baráti kapcsolatokat felújítottam. Az Egyesült Nemzetek Gyermekvédő Intézménye 1947. július végén egy tizenöt tagból álló tanácsadó-testületet hívott meg Washingtonba a célból, hogy egy kb. hetvenmillió $-os gyermeksegítő-akció felhasználását illetően szakértői tanácsot adjon. E tanács főtitkára Aykroyd professzor úr meghívott, hogy mint tanácsadó részt vegyek az üléseken. Ez alkalomból, szakértői munkámon kívül, alkalmat kerestem nyomatékosan felhívni a figyelmet Magyarország szükségleteire.
