Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

SZEKFÜ GYULA KÖVET JELENTÉSE A KÜM-NEK A SZOVJETUNIÓBAN TANULÓ MAGYAR ÖSZTÖNDÍJASOK HELYZETÉRŐL 1868/1946. Fenti számú rendeletre szerencsém van az ösztöndíjasok ügyéről a következőkben beszámolni. Az ösztöndíjasok ideérkezésükkor sajnálatos módon sem megfelelő téli öltözettel, sem készpénzzel nem voltak ellátva. Bár a követségnek erre semmi utasítása nem volt, távollétemben Horváth ügyvivő és a követség minden tagja mindent megtett segítségükre : az ügyvivő úr a repülőtéri poggyász stb. kiadásoktól és beszállítástól és az első metrójegyektől kezdve a kisebb költségeket kifizette, hasonlóképpen meleg ruha dolgában is minden lehetőt megtettek. A kiérkezése után megbetegedett Tiszai Magda ösztöndíjast betegsége tartamára bevette a követségi épületbe. Mire én megérkeztem Moszkvába, az ösztöndíjasok már elmentek a nekik kijelölt egyetemi városokba, Moszkvában csak az itt tanuló Berta és Ángyán, két itt tanuló orvosdoktor maradt. Annak idején Kaftanov miniszter azzal okolta meg nekem, hogy az ösztöndíjasokat vidékre helyezik, hogy Moszkvában a lakáshiány miatt nem tudja őket elhelyezni, ez be is bizonyosodott, az itteni diákházak teli vannak. Ángyán még helyet talált egyikben, Berta azonban a diákelosztóhelyből nem tudott állandó lakáshoz jutni, s így kénytelen voltam a követségi épületbe venni addig, míg lakást talál. Megjegyzem, más követségek is kénytelenek voltak ösztöndíjasaikat az első időkben házukba fogadni, de aztán mindet kihelyezték, a románok még Groza fiát is kitették, aminthogy a követségen tényleg csak a követség tagjai tartózkodhatnak állandóan, s másrészt az ösztöndíjasoknak sem felelhet meg, hogy követségükön, ne pedig orosz diáktársaik között éljenek. E két ösztöndíjason kívül beszéltem Medve Zsigmond leningrádi ösztöndíjasunkkal, kinek egészsége nem bírta az ottani zord, nedves klímát, s ezért a szovjet hatóság áthelyezte őt a tbiliszi egyetemre, átutaztában közölte velem, hogy a leningrádiak mind el vannak helyezve orosz diákok közt diákházakban, szorgalmasan és lelkesen dolgoznak, csak a klíma nehéz nekik, többnyire 4-5 kilót fogytak, ami szükségessé tenné nekik, hogy a táplálkozás kiegészítésére zsebpénzt kapjanak. Tiszai Magda ott is beteg lett és most is orvosi ápolás alatt van, a gyógyítási költségeire kénytelen voltam 800 rubelt küldeni utólagos elrendezés reményében. Pénzük ti. nincs és nem is lehet jelenleg, miután közoktatási kormányunk minden pénz nélkül küldte ki őket a világba. Itt mindegyik megkapja a 900 rubel ösztöndíjat (kivéve a két, még nem végzett diákot, akik csak 550-et kapnak), amit az orosz diákok is kapnak, s ebből fizetnek a diákházakban 4-600 rubelt havi élelmezésükre, ezenkívül lakás és közlekedésre havi 50-60 Rbl-t. Élelmiszerpótlás, kulturális szükségle-