Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
vonni. Szakasits szerint ha a pártoló tagok is szavazhatnak a közgyűlésen, akkor a közgyűlést legfeljebb csak „a Hó'sök Terén" lehetne megrendezni, és rámutatott a tömegszavazás technikai lebonyolításának nehézségeire. Grigorjev magyar nyelvű felszólalásában hangsúlyozta, hogy demokratikus elvekkel nem egyeztethető' össze a pártoló tagok szavazati jogának megszorítása. Valaki elektoros módszert ajánlott. Ortutay szerint csak az elnevezést kell megváltoztatni. Volt aki törzsgárdatag, mások a meghívott tag elnevezést ajánlotta. Tildy Zoltán ezt az elnevezést ajánlotta: „alkotó tagok", de ez nem sok visszhangra talált. Szálai szerint ha egy munkásember 120 pengőt áldoz, akkor joggal mondhatja, hogy ő pártolja az egyletet. Alföldi professzor szerint a dolog természete hozza magával, hogy a tagok kétféle kategóriájával kell számolni: a tudományos és művészeti érdemekért meghívottak, világos, hogy nem ugyanarra a lapra tartoznak, mint a lelkes és derék hallgató közönség, amely csak passzíve járul hozzá a társaság munkájához. Gábor Andor szerint csúnya jogfosztást jelentene a törzsökös és törzstelen tagokra való felosztás. Gyöngyösi magyar külügyminiszter felszólalásában kiemelte, hogy bár a tudományos és művészeti elit közvetlenül vesz részt, mégis kívánatos, hogy a hallgatókból és műélvezőkből összetevődő többség úgy érezze, hogy ő is aktív résztvevője az egyesületi életnek. Hangsúlyozta a külügyminiszter úr, hogy politikai szempontból igen fontos, hogy a Társaság minél nagyobb tömegerőt is képviseljen. Kézfelvetéssel történt szavazás útján a többség elfogadta a meghívott tag és tag elnevezést, illetve a tervezet ily értelmű módosítását. Később mégis újabb felszólalások hatása alatt a vitát újból meg kellett nyitni a kérdéses pont vitaanyaga felett. Farkas Ferenc és több más felszólaló szerint nonszensz, abszurdum és antidemokratikus lenne, ha a tagok nem szavazhatnának, csupán a meghívott tagok. Mások szerint ez megnyitná a kaput a dilettánsok elhatalmasodásának. Szálai szerint nem kell félni az olyan dilettánsoktól, akik a többség akaratából jutnának előtérbe. Palló Imre szerint egyforma szavazati jog mellett legyen egyforma a fizetség is. A közgyűlés ezután a jelölő bizottság javaslata szerint határozott a tisztségek betöltése ügyében. Titkos szavazást senki sem kért, a szavazás közfelkiáltással, illetve kézfelvetéssel történt. A jelölő bizottság tagjai voltak: Szent-Györgyi Albert, Palócz László egyetemi tanársegéd és Kárpáti Aurél. Elnök lett: Zilahy Lajos. Alelnök: Ligeti Lajos. Főtitkár: Háy Gyula. Pénztáros: Zelovich László. Könyvtáros: dr. Kolonics egyetemi adjunktus. Ellenőrök: Kun Károly és Büki József, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója. Ügyészek: Dr. Palágyi Róbert és dr. Feri Sándor. Háznagy: Károlyi István. Az elnöki tanács tagjai lettek: Alföldi András, Bajor Gizi, Bárdos Artúr, Barta József, Bay Zoltán, Beznák Aladár, Darvas József, Egerváry Jenő, Fischer József, Gábor Andor, Gergely Sándor, Gyöngyösi János, Hamza D. Ákos, Heller Farkas, Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Kmetty János, Kodály Zoltán, Kotsis Iván, Kovács Imre, Lajtha László, Lóczy Lajos, Major Tamás, Ortutay Gyula, Pátzay Pál, Révai József, Rusznyák István, Szakasits Árpád, Szekfű Gyula, Szőnyi István, Vedres Márk, Waldbauer Imre, Weil Emil, Zathureczky Ede, Ádám Lajos, Békésy György, Komáromi Pál.
