Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG

London, 1948. június 18. HELTAI JENŐ JAVASLATAI MOLNÁR ERIK KÜLÜGYMINISZTERHEZ A SZERZŐI JOGVÉDŐ VILÁGSZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁNAK BUDAPESTI MEGRENDEZÉSÉRŐL Igen tisztelt Miniszter Úr, Kedves Barátom, amióta Budapestró'l elutaztam, beteg vagyok, ez gátolt meg abban, hogy Nálad jelentkezzek. Állapotom állandóan javul, ma írni is tudok már. Levelemet - egy kis késéssel - a követség kurírja juttatja el Hozzád. Annak idején közöltem Veled azt a tervemet, hogy a színpadi szerzői egyesületek, a zeneszerzői, kiadói és írói világszövetségek legközelebbi kongresszusát Budapesten tartsuk meg. Ezt a tervet arra alapítottam föl, hogy a Világszövetségek Európai főtanácsának én vagyok az alelnöke, a dolgok intézésébe ennélfogva valami kis beleszólásom is van. Ehhez a tervhez Te is, a Kultuszminiszter is, Budapest fővárosának a polgármestere is hozzájárultak. Noha betegen már, mégis el tudtam intézni Zürichben is, Párizsban is azt, hogy az ottani Szövetségek készségesen elfogadták ezt az ötletet és kijelentették, hogy emellett a megoldás mellett foglalnak állást. Londonban betegségem hosszabb időre ágyba fektetett, körülbelül tíz nappal ezelőtt tudtam csak Leslie Boosey úrral, a Világszövetségek ez idő szerint való elnökével beszélni és őt a terv támogatására megkérni. Sikerült a terv számára az ő hozzájárulását is megszereznem. Figyelmeztettem őt arra, hogy a világ jelentékeny írói, színműírói, zeneszerzői és kiadói számára nem lehet közömbös a mai Magyarország élete és szabad művészi munkája. Nemcsak nekünk fontos, hogy a világ tudomást vegyen íróinkról, alkotóinkról és építőinkről, a külföld sem mondhat le az egyetemes európai kultúrának arról a jelentős támaszáról, amely mi vagyunk. A külföld jöjjön el hozzánk és lássa saját szemével az igazságot, amelylyel ellentétesen annyi rosszindulatú hazugság és túlzás árad ki a világ sajtójának igen nagy részéről. Boosey helyeselte elgondolásomat. (Természetes, hogy ezeket a Szövetségeket ma a kíváncsiság is izgatja: mi van a „vasfüggöny" mögött? Most olvasok az itteni újságokban a prágai színházi kongresszusról, olvasom, hogy Priestley, a népszerű angol és Salacrou, a kitűnő francia író is elmegy oda. Kétségtelen, hogy a budapesti, általánosabb jellegű kongresszus még több érdekes embert visz el hozzánk.) Boosey bejelentette nekem, hogy ő és az angolok szívesen eljönnek a budapesti kongresszusra, sőt bejelentette azt is, hogy amennyiben Magyarország nem tud a Buenos Aires-i kongresszusra delegátust küldeni, szívesen közvetíti ő maga az ottani kongresszusnak a budapesti szövetségek (Szövegírók, zeneszerzők és zeneműkiadók Szövetsége, Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete és Magyar írószövetség), esetleg a