Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG
A nemzetközi kulturális együttműködés intézményes és szervezeti megoldására már a múlt században és a jelen század elején is történtek bizonyos kezdeményezések (1. erre vonatkozólag az átiratomhoz csatolt 1. sz. mellékletet). Valóban széles körű megoldást azonban első ízben a szellemi együttműködés szervezete hozott, mely később szoros kapcsolatba került a Népszövetséggel is (v.ö. a csatolt II. sz. mellékletet). Problémáink nemzetközi jogi megoldásában újabb előrehaladást jelent az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya. Amíg ugyanis a Népszövetség alapokmányában nem történt intézkedés a nemzetközi kulturális kapcsolatok megszervezésére és ennélfogva minden olyan kapcsolat, mely a Népszövetség és egyes nemzetközi kulturális szervezetek között létrejött, csak későbbi eredetű, addig az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya IX. fejezetében az 55. szakasz b. pontjában határozottan kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete egyebek között előmozdítja a nemzetközi együttműködést kulturális téren is. Ez az intézkedés ugyan még csak az UNO kebelében létesítendő gazdasági és társadalmi tanács (ami egyébként szintén egészen új szerv, a Népszövetségtől még nem ismert) keretei között jelölte ki e nemzetközi kulturális együttműködés lebonyolítását, azonban később, 1945 novemberében az Egyesült Nemzetek Londonban tartott konferenciáján 41 tagállam részvételével és hozzájárulásával megalakult az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Művelődésügyi Szervezete (UNESCO), mely sok tekintetben egészen független szerve az UNO-nak. (Az UNO-UNESCO viszonylat kialakulását III. sz. mellékletem ismerteti.) E függetlenség fő bizonyítéka, hogy az UNESCO alapszabályai szerint az UNESCO tagja lehet bizonyos körülmények között olyan állam is, mely az UNO-nak még nem tagja. (1. Final Act II. fejezet 2. pont; 4. sz. melléklet.) Ezt egyrészt azért tartom kedvezőnek, mert a nemzetközi kulturális együttműködést felszabadítja a politikai megkötöttségektől, másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy Magyarország még a békeszerződések megkötése, illetőleg az UNO-ba való felvétele előtt kérelmezhesse felvételét az UNESCO-ba. Véleményem szerint ezt a lehetőséget nem szabad kihasználatlanul hagynunk, mert Magyarország későbbi megítélése szempontjából nem lehet közömbös, hogy a legelsők között szerepeljen azok közül az államok közül, melyek az UNO-ba való felvételük előtt felvételüket kérték az UNESCO-ba. A felvételi kérelem a hivatkozott alapszabály szerint a végrehajtó bizottsághoz intézendő, mely ezt a közgyűlés elé terjeszti, a közgyűlés pedig kétharmad szótöbbséggel határoz. Igen fontosnak tartom továbbá a Final Act VII. fejezetének 3. pontját, mely arról intézkedik, hogy amennyiben az UNESCO valamelyik tagállama kérést terjesztene elő, az UNESCO titkárságának egy tagját fogja kiküldeni ideiglenes vagy állandó összekötőnek az illető nemzeti albizottsághoz. A fentiek alapján a következő két kérést terjesztem Miniszter Úr elé: 1. méltóztassék a végrehajtó bizottságtól Magyarország felvételét kérni az UNESCO-ba.
