Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG

üldözött szellemi emberek elhelyezésére és segítésére. Most a szervezet átalakult oly módon, hogy részben a Svájcban élő hontalan intellektuelleket támogatja, de segítséget nyújt a demokratikus szellemű intellektuelleknek abban is, hogy látókörüket Svájcban kiszélesítsék s testi erejüket is visszaszerezhessék. Hubay Miklóst, a genfi magyar könyvtár igazgatóját illeti az érdem, hogy Mme Silberschein rokonszenvét a magyarok iránt oly nagy mértékben fel tudta kelteni. Megállapítottam Mme Silberscheinnel való beszélgetéseim során, hogy az ott járt magyar írók (Márai Sándor, Cs. Szabó László, Illyés Gyula stb.) egyénisége, kultúrája és fellépése a legjobb benyomásokat tette, igen kedvező képet formált kultúrviszonyainkról. A meghívottak sorába Heltai Jenőt is beiktatta. Mme Silberschein meghívására Genfbe utaztam Ottlik Gézával együtt. Mindketten a genfi magyar könyvtár vendégei voltunk s így ezt a kitűnő magyar intézményt is megismerhettük. A genfi magyar könyvtárt ízléses elhelyezése, szép berendezése is alkalmassá teszi arra, hogy kisebb hangverseny előadások, társas összejövetelek formájában a svájci magyarság kultúrdokumentációjának magva legyen. Genfben igen jelentős magyar kolónia él, részben intellektuellek, akik nemzetközi intézmények keretein belül dolgoznak. Hubay Miklóst szeretetre méltó egyénisége igen alkalmassá teszi ezen intézmény vezetésére, melynek - ottani tapasztalataim szerint - csupán anyagi keretei túl szűkek ahhoz, hogy egzisztenciális feltételeit biztosíthassa. A könyvtárban működő Kristóffy Tamás és Altmann György - mindketten egyetemi végzettséggel és széles nyelvtudással - tudomásom szerint ez idő szerint még nobile officiumként látják el igen lelkiismeretesen és intelligensen feladataikat. Genfből, az ottani olasz kultúrintézet igazgatójának segítségével eljutottam néhány napra Milánóba, ahol régebben két évet töltöttem. Itt természetesen Ruzicska Pállal találkoztam több ízben s újból módomban állt kitűnő munkabírásáról, széleskörű érdeklődéséről, szellemi és tárgyi ismereteiről meggyőződni. Tárgyalásokat folytattam a milánói Baldini et Castoldi nagy kiadócég főnökével, aki két művemet jelentette meg. Tájékoztatott az olasz könyvpiacról, melynek helyzetét elég sivárnak látta. Szerinte a piacon most javarészt angol és amerikai könyvek szerepelnek, a magyar könyvek tekintetében átmenetileg csökkent az érdeklődés. Remélik - mint mondta -, hogy 1948 elejére a piac felveszi a tengerentúli termést s akkor a kontinentális - s köztük az Itáliában nagy népszerűségnek örvendő magyar - írók is újból megkapják helyüket az olasz könyvkiadásban. Az olasz könyvpiacot Moravia művei dominálják, nagy könyvsikeres egy Carlo Levi nevű orvos: Cristo é fermato a Eboli című munkája. Jelentős íróegyéniségek Ignazio Silone mellett Piovene és Corrado Alvaro. Milánóban megtekinthettem a Scalában három balettet magában foglaló előadást, melyek koreográfiáját Milos Aurél csinálta, valamint a szólótáncait táncolta. Közvetlen környezetemben meggyőződhettem arról, hogy Milos egyike a lombard zenekultúra egyik legismertebb személyiségeinek. Ez alkalommal jegyzem meg, hogy Genfben megtekintettem az UNO égisze alatt létesített két állandó kiállítást. Az egyik gyermekrajzokat mutat be a világ számos országából. A másik rész gyermekkönyveket ölel fel. Megállapíthattam, hogy a magyar gyűjtemények kielégítőek és dekoratí-