Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

BEVEZETŐ

nak értékét nehéz lenne meghatározni az általuk megírt akták száma alapján, bár épp e területen a leírt szónak talán nagyobb a jelentó'sége, mint az élet egyéb területein. Mégis két példát érdemes az olvasó figyelmébe ajánlani. Hubay Miklós 1946-ban veszi át

12 a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár vezetését, majd később megbízást kap Magyarország képviseletére a Nemzetközi Nevelésügyi Szervezetnél is, Halasi Kun Tibor már a háború alatt az ankarai egyetem Hungarológiai Tanszékének a vezetője. Mindketten igen értékes irodalompropaganda és fordításszervező munkát folytattak területükön. Halasi Kun ismert turkológus, Hubay Miklós pedig már túl van az első jelesebb irodalmi műveken. Hubay sokat ír haza: literátor módjára epikusán, olvasmányosan, olykor szenvedélyesen javasol, észrevételez s diplomatikusan ápol kapcsolatokat annak érdekében, hogy minél több magyar írót, művészt hívjon meg az egyik nemzetközi segélyszervezet üdülésre, pihenésre.

13 Nagyszabású javaslatokat készít. Halasi Kun Tibor szisztematikus kutató, szótárszerkesztő fukarságával megírt, pontokba szedve gondjait, eredményeit, feladatait, egy-két oldalas jelentéseket küld haza. Az elvégzett munka egyformán jelentős, a mérleg egyik oldalra sem billen ki. A leírtak ellenére bizonyos következtetésekre juthatunk mennyiségi szempontból is, amikor a szerkesztés rostáján már kihullottak a kevésbé fontosnak vélt dokumentumok. A közlésre szánt iratok között a legnagyobb tömeget a szovjet és a francia kapcsolatokkal foglalkozó iratanyag képezi. Ez nyilván nem véletlen. A szovjet kultúra iránti elemi érdeklődésről a felszabadulás után már beszéltünk. A francia kapcsolatok ilyen mértékű dokumentáltsága nyilván összefügg azzal a körülménnyel, hogy németellenes haladó értelmiségünk, de főként irodalmunk és képzőművészetünk oly szoros kapcsolatokra tett szert az elmúlt évszázadok, de különösen a XIX. és XX. század folyamán. Szépen beszél erről MárfFy Ödön, a Magyar-Francia Társaság alakuló ülésén (1946 tavasza), szembeállítva a francia kapcsolatok fontosságát az elmúlt évek egyoldalú német orientációjával.

14 Franciaországban kezdettől fogva a haladó közvélemény és a hivatalos szervek is kedvezően fogadták a magyar kulturális kezdeményezéseket. A baloldali francia értelmiséggel, főként irodalmi körökkel igen jó kapcsolat alakult ki. Ennek nyomán pl. Louis Aragon budapesti látogatásának előkészítése nemcsak kulturális esemény, hanem politikai tettnek is számított. Az iratok szerint szinte vetélkedés folyt, hogy melyik szerv lássa vendégül a kommunista költőt.

15 Történelmileg sajnálatos tény, hogy a magyar-francia kulturális egyezmény, amelynek szövegtervezetét közöljük, a nemzetközi és belpolitikai megmerevedés következtében e korai időszakban nem került aláírásra. De még ebben a bonyolulttá váló politikai helyzetben is - úgy tűnik - a korábban kialakult és a kölcsönös megbecsülésen alapuló személyi kapcsolatok sokáig letompították a lazuló hivatalos kulturális kapcsolatok fékező hatását. Mint már említettük, a magyar-szovjet kulturális kapcsolatokban több szerv működött közre. A kapcsolatok tartalmában az oktatásüggyel, főként az orosz nyelv oktatásának megszervezésével kapcsolatos ügyek álltak az előtérben. 1945 végén és 1946 elején több tervezet készült a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok kiépítésére^