Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG

vonni vitáikba, megbeszéléseikbe és magánbeszélgetéseikbe. így Észak-Amerika első delegátusa, Brickell közös érdeklődés nyomán baráti érzésének dedikált könyv formájában adott különösképp kifejezést. II. Ott-tartózkodásom alatt természetesen sorozatos tárgyalásokat indíthattam az itthoni írónyomor leküzdésére, valamint az írók munkáinak elhelyezésére. Ezzel kapcsolatban megemlíthetem a következőket: Tábori Pál néhány héttel ezelőtt felkérte a magyar Pent, hogy 100 magyar író novelláit küldjük ki hozzá, ő lefordíttatja angolra és elhelyezi azokat. Stockholmban Táborival való megbeszélés alapján megállapodtunk, hogy e fordítások egy példányát eljuttatja Stockholmba s itt az általam létrehozott organizáció a három skandináv országban el fogja helyezni ezeket. Ezen organizáció résztvevői: dr. Beökönyi Lászlóné sz. dr. Aldquist Márta, a svédországi magyar követség sajtóelőadója, dr. Bolgár Éva férj. Cedric Hentschelné, a British Council uppsalai vezetőjének felesége és dr. Margalit Gabriella, egy. tanársegéd, svédországi magyar ösztöndíjas. Ez utóbbira vonatkozólag meg kell említenem, hogy rövid svédországi tartózkodása alatt rendkívül sok összeköttetést szerzett már lapoknál, rádiónál, kiadóvállalatoknál, a dániai magyar kolóniában stb., lelkes és önzetlen munkaerő és ottlétem alatt nagyon megkönnyítette azokat a lépéseket, melyeket a fentiek érdekében szükségesnek véltem megtenni. Hosszas megbeszélést folytattam a legnagyobb kiadó, Boniers osztályfőnökével, dr. Maria Hontsennel, aki megígérte, hogy a magyar könyveket igen nagy figyelemben részesíti. Minthogy sajnos, magyar nyelven nagyon nehéz könyvet lektoráltatni, mégis sikerült ezt valahogy keresztülvinni. Dániában könnyebb, minthogy az ottani kiadóknak számos magyar lektoruk van. Ugyancsak megbeszélést folytattam az Abchehoug nagy oslói kiadóvállalat tulajdonosával, aki kongresszusi ismeretségem volt és aki szintén kért kéziratokat. Ennélfogva magyar kéziratok skandináv elhelyezésére alapos remény van. így pl. épp Margalit Gabriella közbenjárásával Török Sándor egyik színművét lekötötték. Karitatív vonalon három, eredményesnek ígérkező tárgyalást is folytattam. Felkerestem dr. Carl Björkmannt, az ottani Pen főtitkárát és az írói szövetség egyik vezetőjét, ő kongresszusi beszédem hatása alatt elhatározta, hogy csomagokat küldet a magyar írók számára, s előttem ki is adta az utasításokat irodájának, hogy ezeket szerezzék be. Az ilyen karitatív csomagok általában 25 korona értékben vannak, rendkívül értékes tartalommal, minthogy Svédországból kisebb mennyiségű élelmiszer kivitele - Angliával ellentétben - nincs tiltva. Ruhanemű csupán használt lehet. Megbeszéléseim e tekintetben is - remélem - pozitív irányba fognak fordulni. Tárgyaltam továbbá E. Björkmannal, a Skandinaviska Bank h. vezérigazgatójával, aki Svédország egyik legkitűnőbb kereskedelmi diplomatája és a segélybizottságok egyik vezetője. Polgári állásomban kapott ajánlólevelem alapján fogadott, utána kértem az írónyomor enyhítését. Közölte, hogy véleménye szerint nekem ezt az ottani írószövetségen belül kell megindítanom, hogy így egy partikuláris akció a kollektív