Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA
23/D Budapest, 1946. június 5. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI OSZTÁLY VEZETŐJÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSA A RENDELETTERVEZETRŐL A helyi és kerületi közművelődési bizottságok megszervezése tárgyában készített rendelettervezetre vonatkozóan az alábbiakban közöljük a IV. b ügyosztály véleményét: A rendelettervezet helyesen mutat rá a magyar kulturális élet szervezetlenségére és nagy hiányaira. Kétségtelen, hogy ennek megszüntetése és a közművelődés egységének, fejlődésének biztosítása a VKM feladata. A rendelettervezet egy jól átgondolt rendszer keretében, a közművelődési bizottságok útján kívánja a kulturális élet egységes irányítását megoldani. A tervezett közművelődési bizottságokra szükség van. Véleményünk szerint azonban a bizottságok hatáskörét nem volna célszerű kiterjeszteni az iskolai oktatás területére. Az iskolai oktatás és a népművelés feladatai, eszközei és módszerei rendkívül eltérnek egymástól. Ezért a két munkaterületet alsó és középfokon közös csúcsszervezet alá helyezni, azaz egybeolvasztani nem tanácsos, mert az igen sok zavart idézne elő. Mindkét munkaterületnek megvan a maga sajátos szervezete, amelyet a köznevelés demokratikus átszervezése folyamán a követelményeknek megfelelően át lehet alakítani, illetve továbbfejleszteni. Véleményünk szerint tehát a kívánt cél elérhető lenne azáltal is, ha eltekintenénk egy új szervezet létesítésétől, s e helyett a szabad művelődés már meglevő szervei alakulnának át közművelődési bizottságokká. Szükségesnek tartjuk azonban ismételten megjegyezni, hogy a közművelődési bizottságok hatáskörét az iskolán kívüli népművelés területére javasoljuk korlátozni. Népiskoláinkat éppen a közelmúltban szabadította fel a VKM a gondnokság sorvasztó gyámsága alól, és még lebontásra várnak a túlméretezett és sokrétű felügyeleti szervezet egyéb részei is. Fölösleges lenne tehát a gondnokság intézményét más formában s a réginél sokkal nagyobb jogkörrel ismét életre hívni. Ez a kísérlet igen heves tiltakozást váltana ki a tanítóság soraiban. A művelődés egységének és a kulturális élet fejlődésének legfontosabb előfeltétele különben a VKM határozott, nagyvonalú, lendületes kultúrpolitikája. Ezzel el lehetne érni az óvodák, szakiskolák visszacsatolását is, amit a szanálás érdekei is megkövetelnek. Angyal János s. k. miniszteri tanácsos Tisztázat. - Műv. Min. irattár. 3230-1946. Az ügyiratban a minisztérium többi ügyosztályának az észrevételezése is megtalálható. Ezeket azonban terjedelmi okok miatt nem tudjuk közölni. A rendelet végül is nem került kiadásra. Az iratra kézírással rávezetve: „Idejét múlta. Irattárba. Bpest. 1949. V. 4. K. Ferenczy". 24 Budapest, 1946. május 29. AZ ORSZÁGOS SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS BEADVÁNYA A MINISZTERHEZ A POLITIKAI PÁRTOK ÉS EGYHÁZAK^RÉSZVÉTELÉRŐL KERÜLETI TANÁCSOKBAN Miniszter Úr! Tisztelettel közlöm, hogy az Országos Szabad Művelődési Tanács a politikai pártok, illetve az egyházak és vallásfelekezetek tanácsbeli képviselőihez a következő levelet intézte: „A szabad művelődés kerületi szerveitől a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szabadművelődési ügyosztályára befutó jelentések szerint a politikai pártok, illetve az egyházak és vallásfelekezetek egyes vidéki szervei vonakodnak kiküldött képviselők útján részt venni a 720/1946. ME sz. rendelet szerint felállítandó kerületi és helyi szabad művelődési tanácsok munkájában. Nyilvánvaló, hogy a helyi szervezeteknek ez a magatartása nem egyezik a pártok, egyházak és vallásfelekezetek legfőbb, országos szervezeteinek felfogásával, mert hiszen az Országos Szabad Művelődési Tanácsban valamennyi párt, egyház és vallásfelekezet a legteljesebb együttműködési szándékát nyilvánította az iskolán kívüli kulturmunka tekintetében. Az országos szervezetek kétségkívül felismerték,
