Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1948 IX. ÜLÉSEZIK AZ ORSZÁGOS SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS

Andics Erzsébet azt a nézetét mondja el, amit már az elnöki tanácsban is előadott, hogy ti. a tanács egyházi megbízásból jelenlevő tagjai is szakemberek valamilyen más kérdésben, példának Sík Sándor alelnököt említi, így az ő munkájukról sem kell akkor sem lemondanunk, ha külön vallási albizottság nem működik is. Az elnöki tanács ülésén sok szó esett szervezeti albizottság létesítéséről is, pedig az ismertetett tervezetben ez sem szerepel. Hangsúlyozza, hogy ez a tervezet csak javaslat a bizottság részéről, tehát ha az egyházi és szervezeti albizottság például nem szerepel benne, ez még semmiképpen sem jelenti azt, hogy ilyen albizottságok nem is lesznek. A döntés az elnöki tanácsé. Duschinszky Jenőnek az a véleménye, hogy vallási albizottságra akkor is szükség volna, ha senki sem kérte volna szervezését. Az egyházak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Ha tehát a vk miniszter úr az egyházak képviselőit ebbe a tanácsba behívta mint saját tanácsadó szervébe, nagyon jó keretet adott arra az egyházaknak, hogy itt vitás kérdéseiket közös platformra hozzák. Ilyen szempontból fontos a vallási albizottság működése. Fáy Aladár áthidaló javaslatot kíván tenni: az egyházi vagy vallási kérdés nem tartozik a szakmák közé, tehát a szakmai bizottságnak ilyen albizottsága nem lehet. Javasolja, hogy egész különbizottság létesüljön ezen kérdések tárgyalására. Ő fontosnak tartaná egy föld- és néprajzi albizottság felállítását. Both Béla azt szeretné, ha minél kevesebb albizottság létesülne. Sok albizottság létesítését a nagy taglétszám nem indokolja, mert végül is kevés tag jut majd egy albizottságra. így pedig az egyes albizottságok látóköre nagyon is szűk lesz. Úgy képzeli, hogy kétféle funkciót kell ellátnunk: 1. bizonyos javaslatokat kell tennünk, és 2. bizonyos aktaszerűen hozzánk érkezett kérdésekben véleményt kell nyilvánítanunk. Ezt a munkát a sok albizottság rendszere nagyon meglassítja. Szerencsésnek tartja az eredeti tudományos albizottság keretét. Az egyházi vagy vallási albizottságot nem tartja kívánatosnak, mert az egyházi tagok éppen úgy benne volnának akár a tudományos, akár a művészeti albizottságban is. Ha vallási ügyekkel is foglalkoznánk, az az élő és működő egyházakkal sok összeütközést eredményezhetne. Véleménye szerint nem döntő, hogy a tagok ide vagy oda kérték magukat, mert ilyen alapon oktalanul sok albizottságot kellene szerveznünk. Sokallja a tanács szervezésével eltöltött időt, mert ilyen módon nem látja biztosítottnak az ország szabadművelődési munkáját. Válaszolva Fáy Aladár javaslatára, különbizottságként sem javasolná vallási bizottság szervezését, mert a tanácsot létrehívó rendelet és az ügyrend erre módot nem ad. Gombos Ferenc tájékoztatásul elmondja, hogy a tanácsba azért kérték be az egyház képviselőit is, mert az egyház, különösen vidéken, nagy tömegek kulturális szükségleteit látja el. Kérdéses volt, hogy az Országos Tanácsban mi legyen a szerepe az egyházak képviselőinek. A kérdés megoldása kézenfekvő: az Országos Tanács szerepe, hogy minden kérdésben irányítással szolgáljon a vidéki tanácsoknak. Sok olyan kérdés kerül majd a tanács elé, amit csak az egyházi albizottság tud eldönteni. Az egyházak kultúrmunkájukat természetesen nem adják fel, így a mi feladatunk, hogy ezt a munkát a megfelelő úton irányítsuk. Belátja, hogy az egyház nem szakma, a vallás inkább. Különbizottság azonban valóban nem lehet belőle. Véleménye az, hogy az egész kérdésről elméleti vita folyik, hiszen a teendőket úgy is majd a jövőben adódó esetek fogják megszabni. A lehetőségeink megvannak, az elnöknek módjában áll az adott kérdések tárgyában bárkit behívni. Somogyi Imre. Az ő véleménye szerint is a „vallási" lenne a helyes megjelölése a bizottságnak nem az egyházi. A népművelés századokra visszamenőleg az egyházak kezében volt. Súlyos áldozatokat hoztak az emberi szabadság eszméjének érdekében. Nem lehetünk ennek a kérdésnek a mérlegelésében egyes reakciós egyházi vezetőkre tekintettel, miattuk nem hanyagolhatjuk el az említett körülményt. Az egyházakra a népnevelésben szükség van. A közeljövőben olyan fontos reformokat kell majd megvalósítanunk, amik az egyházakat is érintik. Ezért jó, ha az egyházak képviselői ilyen szabadabb síkon is érintkezhetnek egymással. Egy ilyen albizottság munkájában kijegecesedhetik valami, ami hasznára válik majd a magyar népnek és a magyar demokráciának. Egyébként ő is a kevés bizottság elvén van. Több tudományágat kíván egyesíteni. Olyan vallási albizottságot lát jónak, ami az egész munkába bekapcsolódik. Gellért Endrének határozati javaslata van: a szakmai bizottság egyáltalán ne oszoljék albizottságokra, hanem esetenként végezze a már többek által említett kettős feladatát, a véleményező és javasló funkciót, ad hoc összehívott bizottságok útján. Ha pedig valakinek kezdeményező jellegű gondolata van, jelentse be az elnökségnek, a további sorsáról a bizottság plénuma döntsön. Lengyel Sándor azt a félreértést szeretné eloszlatni, hogy az ügyrend javaslói „el akartak volna sikkasztani" egyes albizottságokat. Vallásellenes tendencia sem vezette őket, hanem úgy látták jónak, hogy az egyház kiküldöttei a javasolt albizottságokban működjenek. Hangsúlyozza, hogy ez a felszólalása nem javaslat.