Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1948 VII. AZ 1948-AS CENTENÁRIUMI ÉV MEGÜNNEPLÉSE

vegyes csoportunk első lett. Békés megyében Gyulán tartott országos döntőre pénzhiány miatt ez a csoportunk se utazhatott el. Színműversenyre minden falunk és tanyánk készült. A körzeti versenyek után április 13-án tartottuk megyei versenyünket. 3 legjobb csoportunk került ki győztesen: a mátészalkai gimnazisták kultúrgárdája Katona Bánk bánjával, a győrteleki csoport Fazekas: Ludas Matyijával és a kisszekeresei csoport népi játékaival. Az országos középdöntő Debrecenben április 18-án volt, hol már komoly sikert nem értünk el, mert csak a kisszekeresi csoportunk lett második népi játékokban. A versenyek teljes szervezését, irányítását hivatalom végezte, munkatársaimmal együtt. Tevékenyen részt vett a munkában a 48-as ifjúsági bizottság minden községi szervezete és megyei vezetősége, s azt mondhatom, a megyei társhatóságok is erkölcsi és anyagi támogatásban részesítettek. A versenyrendezéssel kapcsolatban tiszteletteljelentem szerzett tapasztalataimat: Tekintettel arra, hogy a 15 körzet vezetőivel havi megbeszéléseket tartottunk, két esetben budapesti kiküldöttel. Az irányelveket, anyagválasztást, szervezést s nehézségek elhárítását közös erővel oldottuk meg. így komoly átütő erejű mozgalommá alakult a kultúrverseny. Ez a megyében gyönyörűen, fennakadás nélkül ment. Nem ezt tapasztaltuk már a kerületi és országos döntők megrendezésénél. A három megyei versenyünk 11 000 forint útiköltséget emésztett fel, mely összeget a társhatóságok és társadalmi vonalon teremtettük elő. Azt ígérték, hogy a kerületi és országos döntők útiköltségeit, kiadásait az országos központ fedezi, s a zenei versenyre kaptunk 600 Ft-ot s a népitáncversenyre 550 Ft-ot, mely összeg csak töredéke volt a felmerült kiadásoknak. A színműversenyre már semmit nem adtak. Ez is súlyos anyagi terhet rótt ránk. Az országos versenyekre pedig csak féláru jegy váltásához szükséges igazolványt biztosítottak volna, mit csoportos utazáshoz saját erőnkből is meg tudunk szerezni. Tehát ígéretet kaptunk, de a megvalósításból nem lett semmi. Azonban nem ezt tartom a legnagyobb hibának, hanem a szellemi szervezését sem tudták már felfelé kielégítően megoldani. Én csak az országos középdöntőben vettem részt, s annak a benyomásairól számolok be. A verseny bírálóiamegyék főrendezőiből alakultak ki, kik talán természetszerűleg elfogultak voltak, s így nem a tárgyilagosság vezette a pontozásnál őket. Így például Debrecenben Katona: Bánk bánját anyagválasztás szempontjából egyik bíráló 8-as maximális pont helyett 2 ponttal jutalmazta, mert már bosszantotta őket Szatmár-Beregnek minden versenyen való komoly felvonulása. Hiúsági kérdés tolult előre, s főként a célkitűzéstől való eltérés volt a legbántóbb és a csoportokat elkedvetlenítő. Ugyanis az volt a cél, hogy az eddig nem értékelt paraszti, munkástehetségek és csoportok előtt nyissanak fejlődési utat, s az történt, hogy paraszti és munkáscsoportokkal, egyénekkel szembeállítottak városi iskolázott egyéneket és csoportokat, kik, illetve melyek különbek már soha nem lesznek, mert amit mutattak, az sem volt a legjobb, csupán gyakorlottabb, külsőségük polgáriasabb voltánál fogva elfogult és nem tudatos szemnek jobban tetszettek. Hatalmas, drága, feltörő népi csoportjaink, értékeink meggyőződhettek arról, hogy ők mint parasztok ma sem számítanak ilyen rendezés folytán. Mi elhatároztuk, hogy míg ez meg nem változik, megyénk határán túl nem megyünk. Elsősorban ma még a feltörő kultúrmunka kezdetén nem szabad versenyszerűen ezeket megrendezni. Felmérhetetlen az az érték, mit a kultúrversenyek kapcsán az igazi művészet terén szereztek csoportjaink. Összehasonlíthatták a selejtet és kultúranyagot. Ma már ők is válogatnak. A rossz rendezésnek megvan a visszahatása is, de remélem, hogy ezt rövid időn belül áthidalom s megyünk tovább az elkezdett úton. így a kultúrversenyek rendezése sokkal nagyobb jelentőségű volt megyénkben, mint azt általában gondolni lehetett volna. Fogadja miniszter úr igaz tiszteletem nyilvántartását Dobos Zoltán s. k. szabadművelődési felügyelő VII Veszprém, 1948. május 3. Vallás- és közoktatásügyi miniszter úr! A 48-as kultúrversenyek központi rendezőbizottságának célkitűzéseit, az elrejtett tehetségek felkutatását, valamint a magyar népi kultúra terjesztését és népszerűsítését hivatalom valamennyi tagja az első perctől kezdve magáévá tette, s így a versenyek szellemi irányítását az első lépéstől az utolsóig vállaltuk. A központi rendezőbizottság felhívása és a versenyfeltételek ismertetése után megyénk területén