Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1948 VI. A FILM A SZABADMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN
használati díjat a kapott filmekért, amely a tényleges kopásnál valamivel magasabb összeg legyen, és így az iskolák nyersanyagköltségeit is részben fedezze. c) Az intézet által készített filmek eladásával és nyilvános mozgóképüzemeknek való kölcsönzésével befolyó összegeket is az intézetnek kellene biztosítani, ennek lehetőségét és módját számviteltechnikai szempontból a költségvetési osztállyal kellene megtárgyalni. d) A laboratóriumot önálló üzemként (esetleg fototechnikai üzem) kellene megszervezni, olyan formában, hogy az intézet vezetőjének legfőbb vezetése alatt kapcsolatban marad az intézettel, de saját vezetőjének iparjogosítványa alapján üzemként működik. Abban az esetben ugyanis, ha üzemként működik, a benne rejlő nagy kereskedelmi lehetőségeket ki lehet használni, mert saját üzemi bevételeit nem kellene beszállítani állami bevételként, hanem azokat saját vállalkozása körében tudná felhasználni és a laboratóriumi bevételeket teljes egészükben a közművelődési film szolgálatába lehetne állítani. Bár egy ilyen üzem rentabilitását nem tudom pontosan megítélni, a Hunnia filmgyárral most kötött bérleti szerződés tárgyalásai során a laboratórium iránt jelentkezett nagyarányú érdeklődés arra vall, hogy egészen komoly üzleti lehetőségeket rejt magában; az általa elért bevételek a filmellátás költségeit bizonyára fedezni tudnák úgy, hogy az állami költségvetés terhére csak a gépellátás kiadásai maradnának. A most említett megoldási módot költségvetéstechnikai szempontból ugyancsak meg kellene tárgyalni a költségvetési osztállyal. Ilyen szervezés mellett a laboratóriumra vonatkozó rendelkezéseknek a szervezeti szabályzatba való felvételét nem tartom szükségesnek, mert kívül marad az intézet, mint művelődési intézmény szorosabb értelemben vett szervezetén, és működése nem a közigazgatási szabályok, hanem az üzleti vállalkozás szabályai szerint folyik. 8. Filmcenzúra. Fel kell végül vetni a közművelődési filmek cenzúrájának kérdését is. Az Oktatófilmek Országos Bíráló Bizottságát korszerűen át kellene szervezni, és működését a belügyminiszterrel egyetértve újból kellene szabályozni; e szabályozás természetesen túlnő az itt tárgyalt rendelettervezet keretein. Ebben a körben igyekezni kellene a szabadművelődési célra szolgáló filmek engedélyezésének megfelelő szabályozására is, ha pedig az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság közreműködése semmiképpen sem küszöbölhető ki, egyfelől legalább az intézet által gyártott filmek díjtalan elbírálását kellene biztosítani, másfelől pedig a közművelődési filmeknél minden esetben meg kellene kívánni az Oktatófilmek Országos Bíráló Bizottsága engedélyét is, ez a bizottság tehát az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság által már elbírált és közrendi szempontból engedélyezett filmet még egyszer elbírálná abból a szempontból, hogy közművelődési célra alkalmas-e, és ha igen, a közművelődés melyik területein (iskola, szabad művelődés stb.). A fentiekben tisztelettel előadott fejtegetések figyelembevételével elkészített rendelettervezetet becsatolva, maradok miniszter úr tisztelő híve Nagyhegyi Zoltán s. k. min. s. titkár Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-183 022-1947. 247/B Budapest, 1948. január 12. A KÖZMŰVELŐDÉSI FILMINTÉZET SZERVEZETI SZABÁLYZATA L§ Az Intézet feladatköre (1) A Közművelődési Filmintézet (a továbbiakban: Intézet), a közművelődési filmek készítésével és felhasználásával kapcsolatos feladatok szakszerű ellátása céljára létesített intézet, amelynek feladatkörét részletesen a 9060/1947. Korm. számú rendelet (Magyar Közlöny 168/a száma) 2. §-a határozza meg. (2) Az Intézet a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alatt áll. 2.§ Az Intézet címe és pecsétje Az Intézet székhelye Budapest, pecsétje Magyarország címere, amelyet a „Közművelődési Filmintézet 1947" szövegű körirat vesz körül.
