Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1948 VI. A FILM A SZABADMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN
Budapest, 1947. december 10. A VKM JOGTANÁCSOSÁNAK JELENTÉSE A MINISZTER SZÁMÁRA A KÖZMŰVELŐDÉSI FILMINTÉZET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL Eljárásom során elsőnek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium mellett ez idő szerint működő Oktatófilm Kirendeltség szervezetét és működését tanulmányoztam. Ezt annak idején jogszabállyal nem szabályozták, hanem csupán a kirendeltség vezetője által készített és a minisztérium illetékes ügyosztálya által 1936. évben láttamozási úton jóváhagyott belső (intern) szabályzat alapján működik. E szabályzat szerint a kirendeltség „különálló hivatalként kapcsolódik a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szervezetébe". Az idézett mondat ugyan nem alkalmas arra, hogy a kirendeltség jogállását közigazgatási jogi szempontból kétséget kizáróan meghatározza, a kirendeltség működését vizsgálva azonban alig lehet vitás, hogy a gyakorlatban a kirendeltség megfelelő jogi szabályozás hiányában is de facto - önálló és a minisztériumtól elkülönült szervnek tekinthető (saját nevében, felterjesztés útján levelez a miniszterrel, önálló iktatása és pénzkezelése van stb.), és a minisztériummal való szorosabb kapcsolata csak a nevében van meg. A most ismertetett tényleges helyzetnek ad tulajdonképpen a 9060/1947. Korm. számú rendelet jogi szabályozást, amikor az Oktatófilm Kirendeltségnek Közművelődési Filmintézetté való átszervezését rendeli el, közigazgatási s szervezési szempontból pontosan meghatározva ezzel a megszervezésre váró intézmény lényegét: a megszervezendő Közművelődési Intézet művelődési szakfeladatok ellátására létesített intézet, amely a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, mint a művelődési közérdek törvényes gondozójának felügyelete alatt működik. Ezt a körülményt tartottam irányadó szempontnak akkor, amikor a Közművelődési Filmintézet szervezetének és működésének szabályozását tartalmazó ide mellékelt tervezetet elkészítettem. Ami e tervezet részleteit illeti, az Oktatófilm Kirendeltség jelenlegi szervezetét és működését a közigazgatás egyszerűségének és eredményességének biztosítására irányuló törekvés szempontjaival egybevetve, egyes fontosabb részletkérdésekben az alábbiakra kell tisztelettel felhívom a figyelmet: 1. Az intézet vezetése. Az Oktatófilm Kirendeltség jelenlegi szervezetében a vezető a vezetéssel járó sajátos feladatokon kívül úgyszólván minden önállóbb kezdeményezést kívánó érdemi munkát maga végez (pl. még önálló kiadványozási joggal bíró helyettese sincs), míg a kirendeltség többi alkalmazottai csak részleteiben körülhatárolt és tartalmilag előre meghatározott természetű vagy tisztán technikai jellegű munkát végeznek. Bármennyire meg is tud felelni a kirendeltség vezetője széles körű szaktudásával és évtizedes tapasztalataival ennek a nagy feladatnak, mégis elvileg ezt a helyzetet helytelennek kell tartani, mert nem teszi lehetővé teljes értékű helyettesek és az intézmény jövő fejlődésének irányítására hivatott munkatársak nevelését, amely körülmény feltétlenül veszélyezteti az intézmény működésének és fejlődésének zavartalanságát. Nem szólva arról, hogy ilyen helyzetben a vezetőnek a munkából bár csak rövid időre (pl. betegség miatt) történő kikapcsolódása is megbéníthatja az intézet egész működését, ha nem áll a vezető mellett teljes értékű helyettes, az intézmény fejlődésének folyamatossága sem biztosítható másként, mint ha a mindenkori vezető szaktudását első munkatársai még annak működése idején elsajátítják. Az utódképzésnek ezt a fontos szempontját tiszteletteljes véleményem szerint nem szabad elhanyagolni, és éppen ezért már az intézet tárgyi szervezetét is akként kell megállapítani, hogy a munkatársak fokozott bekapcsolódását és nevelését már maga az intézet szerkezete is elősegítse. A magam részéről ezt a feladatot a munkakörök specializálásával és világos elhatárolásával tartom megvalósíthatónak, ily módon szervezetileg is biztosítva az egyes alkalmazottak önálló munkájának lehetőségét. A vezető valóban vezetője legyen az intézetnek, aki csak az intézet egészét érintő ügyekkel, a közművelődési filmpolitika elvi kérdéseivel, a legfőbb irányítással és ellenőrzéssel foglalkozik, a kivitelezés munkáját pedig egyre nagyobb önállósággal és egyéni felelősség mellett a munkatársak végezzék. Ily módon megvalósítható egyfelől a vezető tehermentesítése, másfelől a munkatársak fokozott bekapcsolása; mindkettő annál szükségesebb, mert a filmintézet feladatköre sokkal szélesebb körű, mint a kirendeltségé volt, tehát egyfelől a vezetőre is több munkát ró, másfelől pedig a feladatok szaporodása szükségképpen a specializálódáshoz vezet. A most kitűzött cél az intézet létesítése pillanatában természetesen még csak ideális, a kellő önálló kezdeményező erővel rendelkező munkatársak még aligha állnak rendelkezésre, tehát csak fokozatosan, a munkatársak tervszerű előkészítésével lehet megvalósítani. Nem vitás az sem, hogy a szervezésnek ez a módja a személyzet gyarapítását is szükségessé teheti, ezt az áldozatot azonban a cél érdekében vállalni kell.
