Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1948 VI. A FILM A SZABADMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN
AZ ORSZÁGOS SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS BELSŐ FELJEGYZÉSEI AZ OKTATÓFILMEKNEK SZABADMŰVELŐDÉSI CÉLOKRA VALÓ FELHASZNÁLÁSÁRÓL I Szabadművelődési filmek szempontjából, de az általános iskolai tanítás segítése kapcsán is elsősorban olyan filmek jöhetnek tekintetbe, melyek valamelyik érdekes témának - amely egyúttal természetesen tanulságos is - teljes értékű feldolgozását adják, így például gondolok olyan filmekre, melyek mondjuk a tűzről vagy robbanásról szólnak, de a tűzről és robbanásról szóló összes tudnivalókat magukba foglalják. Ugyanígy, ha a filmen pl. az elektroncsőgyártást mutatjuk be, világítsuk meg ugyanezen a filmen az elektroncső szerepét és lényegét a tudományban és gyakorlatban egyaránt. Ha tehát pl. az elektroncsőnél csak az iskolai tanítás szempontjait vesszük figyelembe, úgy el lehet képzelni egy filmet, mely az elektroncsőről mint erősítőről szól. Á tanár ezt a filmet éppen az anyag e részének tárgyalásánál fogja levetíteni és felhasználni. Ha viszont a szabad művelődés szempontjait akarom figyelembe venni, akkor ezt a filmet csak úgy szabad feldolgozni, hogy az elektroncső egész fejlődése, fizikai magyarázata és az elektroncső gyakorlati felhasználása mind benne legyen a filmben. Ad 2. Legtöbb iskolában komoly jelentős demonstrációs eszközök hiányzanak, ezek pótlásáról egyenlőre szó sem lehet, tehát az oktatófilmek sürgős feladata, hogy minél részletesebben, de mindig az iskola tanmenetéhez alkalmazkodóan mutassa be ezeket a nehezen beszerezhető eszközöket és azok használatát. Gondolok például a mikroszkópi kép keletkezésének, a katódoszcillográfnak és az atommal kapcsolatos problémák bemutatására. Koczkás Gyula s. k. • II A filmet elsősorban a szabad művelődés szolgálatába kell állítani, mert talán a látás segítségével jobban fel tudjuk kelteni az érdeklődést a különböző problémák iránt mint csak a hang, tehát előadások segítségével. A népművelési filmek egyik csoportja lenne az itthoni munkának becsületes propagandával való megismertetése, tehát gyáraink szervezetét, valamint a nyersanyagnak a feldolgozását mutatnák ezek be, mégpedig lehetőleg úgy, hogy ne csak hazai vonatkozású anyagokkal, hanem ezeknek az anyagoknak világviszonylatban való megismerésével is törődjünk. Ugyanolyan gyárak bemutatása más országokban hatalmasabb méretben. Ugyancsak a szabad művelődést érdekli elsősorban, bár az általános iskolai tanítás mankójául is felhasználhatók lennének azok a filmek, melyek valamely problémát teljes egészükben dolgoznának fel. Nagy magyar kutatók, feltalálók, írók és utazók életét filmre kellene vinni és ennek jelentősége meg lenne mind szabadművelődési mind iskolai vonatkozásban. Az oktatófilmmel kapcsolatban is az lenne a kérés, ha elsősorban úgynevezett összefoglaló filmeket csinálnának, melyek sok, egymással összefüggő kérdésnek egy tengelybe való állításával tanítanának. Az oktatófilm következő feladata lenne az, hogy pótolja az iskolák demonstrációs eszköz hiányát, tehát fontos kérdések kísérleti feldolgozását tárgyalnák. Az oktatófilmnek elsősorban azt kell jelenleg szem előtt tartania, hogy a magyar kultúrpolitikának egyik legfontosabb teendője az általános iskola és a szabad művelődés megfelelő segítése, tehát ennek szolgálatába kell állítania neki is, a maga jelenleg csak szerény eszközeivel. Koczkás Gyula s. k. Tisztázat. - UMKL XXVII. I-sz. n.-1947. Az iratra kézírással feljegyezve: „Egy-két konkrét filmtervet kérünk az eln. t.-ra." Az ügyiratban megtalálható a javaslattevőnek „A tűzről" c. oktatófilm tervezete.
