Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 V. SZABADMŰVELŐDÉSI FELÜGYELŐSÉGEK, EGYESÜLETEK, SZERVEZETEK MŰKEDVELŐ TEVÉKENYSÉGE

vezetek vezetőivel közösen az elmúlt év folyamán nevelési munkába kezdett abban az irányban, hogy a szabad színjátszócsoportok működésében megszüntessük az elmúlt kor uralkodó osztályának ideológiai uralmát. A „Szabad Színpad" sorozat kiadványait eljuttattuk minden szabad művelődési ügyvezetőhöz, összesen 4000 példányban, és ezen kívül a társadalmi szervezetek is eljuttatták ezeket a darabokat ténylegesen működő szerveikhez. Főosztályunk f. hó 15-én fejezte be az előadásra ajánlott darabok 1. számú jegyzékét, amelyet hamarosan nyomtatásban fogunk kiküldeni minden községbe. A szabadművelődési felügyelők a maguk területén teljes erővel szorgalmazzák ezt a nevelőmunkát, sőt, a belügyi szervekkel való közös megegyezés alapján giccses, selejtes és burzsoá ideológiát tükröző darabokra ne is adják ki az engedélyt, és így ennek a szellemnek terjedését megakadályozzák. Egyre inkább bevett szokássá válik, hogy a színjátszók a darabválasztás előtt kikérik a szabadművelődési felügyelő véleményét. A jelentések alapján megállapítható, hogy ott, ahol megfelelő felügyelő működik, határozott javulás tapasztalható a szabad színjátszócsoportok tárgy választásában. Ezzel szemben a hivatásos színjátszás területén hasonló, javuló tendenciának nyomát sem látjuk. A színiigazgatók, anyagi szempontokra hivatkozva, továbbra is műsoruk túlnyomó részében a legselejtesebb szellemű és stílusú operetteket, vígjátékokat adnak elő, sőt, nemegyszer a hatás kedvéért még a darabok címét is megváltoztatják - viszont a meghirdetett értékes darabokat nem adják elő. (pl. a gyöngyösi eset). A fejlődő szellemű szabad színjátszás sok esetben nívósabb szellemű és stílusú előadásokat produkál, mint a hivatásos színjátszás (pl. a csongrádi VAOSZ Tőzsdelovag bemutatója), s ezért a színiigazgatók konkurenst látva a szabad színjátszókban, ezért is követelik szüneteltetésüket. 3. A fentiekkel kapcsolatban az a javaslatunk, hogy a hivatásos színjátszás mai alacsony nívója következtében ezt a régi rendeletet, amely a koncessziós társulatoknak működésük területén egyeduralmat biztosít, olyan értelemben kell megváltoztatni, hogy a megváltoztatott rendelet a szabad színjátszást támogassa, továbbá meg kell indítani végre a hivatásos színjátszás területén is szigorú formában azt a nevelő munkát, amelyet a szabad színjátszás területén megindítottunk, és szükség esetén szigorúbb eszközöktől (egyes darabok előadásának megtiltása, pl.: Dr. „Szabó Mici" - vagy a koncesszió megvonása) sem szabad visszariadni. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-250 599-1949. („K. I. 19. Nagy István") 221/B Budapest, 1949. január 25. A MŰVÉSZETI OSZTÁLY VEZETŐJÉNEK VÁLASZA A SZABADMŰVELŐDÉSI ÜGYOSZTÁLYNAK A SZABAD ÉS A HIVATÁSOS SZÍNJÁTSZÁSRÓL A főosztály egyetért a VIII. főosztállyal abban, hogy a szabad színjátszás érdekeit biztosítani kell a hivatásos színjátszók érdekei mellett, és időszerűnek tartja az átiratban feltüntetett játszási tilalom felülvizsgálatát is. (A VII. főosztály 500-500 forint jutalomdíjban részesítette a legjobb szabad színjátszó társaságokat.) Abban is egyetért a főosztály, hogy a hivatásos színjátszás műsorpolitikája alacsony színvonalon áll. Viszont nem érezzük a kellő tájékozottságot az átirat ama mondata mögött, hegy: „meg kell indítani végre a hivatásos színjátszás területén is szigorú formában azt a nevelő munkát, amelyet a szabad színjátszás területén megindítottunk, és szükség esetén szigorúbb eszközöktől sem szabad visszariadni." Ha a VIII. főosztály érdeklődött volna az e téren történtek iránt, akkor tudomással bírna arról, hogy főosztályunk módszeres és céltudatos munkával igyekszik emelni a hivatásos vidéki színjátszás színvonalát, hogy megrostálta a színiigazgatói gárdát, széles körű szakfelügyeletet szervezett a színjátszók ellenőrzésére, szakmai és politikai szemináriumokat tartat, könyvtárakat ajándékoz a társulatoknak, százezer forintra menő minőségi jutalmazással segíti elő nívójuk emelkedését, tehetséges fővárosi rendezőket küld segítségükre, fővárosi művészek vendégszereplését biztosítja számukra, a vidéki műsorok méltatlanabb darabjait letiltja a színpadról stb. stb. Egyébként a felvetett kérdésben a Színész Szakszervezet bevonásával értekezletet hívunk össze. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-I-i-250 599-1949. („K. K. Karner, I. 28.") Az iratra kézírással feljegyezve: „Tudomásul szolgál al a Bpest, III. 10. K. Nagy".