Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 V. SZABADMŰVELŐDÉSI FELÜGYELŐSÉGEK, EGYESÜLETEK, SZERVEZETEK MŰKEDVELŐ TEVÉKENYSÉGE

Ez szabja meg a most következő munkaév tennivalóit, amelyek elsősorban a szervezeti kérdéseket és az énekkarok művészi munkájának beállítását irányoznák elő. Itt említjük meg, hogy bár a szövetség az ostrom alatt minden értékét, helyiségét, ingóságait és kottatárát is elvesztette, néhány lelkes vezetője szívós munkája és egyesületi hűséges ragaszkodása segítségével talpra tudott állni. Lépésről lépésre haladtunk előre, hogy a semmiből felemelkedve, újra a magyar kultúra dolgozói lehessünk. A háború előtti közel 1000 egyesületünkből leszakadtak Erdély, Felvidék és Délvidék egyesületei, és kivált a gyári énekkarok egy része is. A nyilvántartott egyesületek száma is jóval meghaladja a négyszázat. (Csupán az utolsó félévben 27 új egyesületet szerveztünk.) Egyesületeink túlnyomó többségét a községi (falusi) énekkarok alkotják (69%) amely körülmény ma, amikor kultúrpolitikánk is az eddig elhanyagolt magyar falvak népének felemelését szorgalmazza, jelentős mértékben teszi szükségessé a szövetség tevékenységének az eddiginél sokkalta nagyobb kiterjesztését. Az „Éneklő Magyarország"-ot megvalósítani akaró programunknak az 1947-1948 évre eső célkitűzéseit az alábbiakban vázoljuk: Népénekkarok, országos kataszter Célunk, hogy az ország valamennyi községében legalább egy népénekkar alakuljon. A tapasztalat szerint ezt a munkát eredményesen csak úgy tudjuk elvégezni, ha személyesen keressük fel az érdekelt községeket. E szervező munkát felhasználjuk arra is, hogy felkutatjuk az elszórtan, magára hagyottan küzdő énekkarokat és bekapcsoljuk a közös munkába. A gyűjtött adatok alapján elkészítjük az énekkarok országos kataszterét, ami a későbbiek során is mindenre kiterjedő pontos képet ad énekkari helyzetünkről. Szervezési elvek, egyesületi feladatok Az új egyesületek alakításánál - valamint a meglévők működésénél - azt tartjuk fontosnak, hogy azok a napi politikától mentesen, a község minden társadalmi rétegét magukba foglalva alakuljanak meg és működjenek. Elsőrendű feladatuk, a karéneklés mellett gócpontjaivá legyenek a község minden kulturális megmozdulásának. (Falunapok, népszokások, színdarabok, szabadművelődési előadások stb.) A szövetség gondoskodik arról, hogy az alakuló egyesületeknek a jogszabályoknak megfelelő alapszabályok álljanak rendelkezésükre. Figyelemmel a művészi érdekekre, arra törekszünk, hogy leginkább vegyeskarok alakuljanak. Dalosverseny, dalosünnep A szövetség állást foglal az eddig szokásban volt dalosversenyek ellen, és helyettük bevezeti a művészi értéket és színvonalat biztosító „dalosünnepeket". Egyesületeink részére a művészi bizottság típus-műsorokat dolgoz ki, amelyek tekintetbe veszik az énekkarok képességeit és a művészi követelményeket. „Liedertafel" [dalárda] tanfolyamok Véglegesen el kell tűnni a vidéki énekkarok műsorából is annak a stílusnak, amit köznyelven „liedertafel"-nek nevezünk, nem is beszélve a példamutatásra hivatott városi (és rádió) műsorokról. Ennek érdekében folytatni fogjuk azokat a karnagytovábbképző tanfolyamokat, amelyeket észrevehető gyakorlati eredménnyel rendeztünk a háború előtti években. Célszerűnek látjuk, ha a tanfolyamokat vidéken tartjuk meg. Pécs, Győr, Szeged, Kecskemét, Eger és Debrecen körzetére gondolunk Budapest mellett. Kottatár, új művek Gondoskodni kívánunk arról, hogy énekkaraink művészi értékű kottához jussanak. Művészi bizottságunk összeállítja azoknak a kórusműveknek jegyzékét, amelyeket egyesületeinknek ajánlhatunk. Ezeket beszerezve újból felállítjuk kottatárunkat, hogy az ajánlás mellett egyesületeinket ki is szolgálhassuk. Új művek kiadásával magunk is erősíteni akarjuk a kórusirodalmat. A szerzőket részben pályázatok kiírásával, részben személyes felkéréssel serkentjük munkára. Szakkönyvtár A múltban jelentős forgalmat bonyolított le zenei szakkönyvtárunk, főképpen a falusi karnagyok és tanítók felé. Elpusztult zenei könyvtárunk újbóli felállítása tehát fontos kultúrérdeket szolgál. A rádió A rádiót, mint a legnagyobb tömegnevelő tényezőt fokozottabban kívánjuk népnevelő céljaink szolgálatába vonni. Máris megállapodásra jutottunk, hogy kéthetenként, azonos időpontban közve-