Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

Kaposvár körzetében 10 állandó jellegű könyvtár működik. A könyvtárak állaga 31 000 darab könyv. Szám szerint elegendő lenne ahhoz, hogy feltételezzük a komoly kultúrmunkát, ha azonban a könyvek lapjait felfedjük, kiderül a valóság, megtudjuk, hogy a könyvek nagy része ma már használhatatlan. A selejtezést Kaposvárott sem végezték el. A legnagyobb Vármegyei Könyvtár most van rendezés alatt, így használhatatlan. A Dunántúli Bank nyilvános könyvtára tekinthető a legforgalmasabbnak, ebben a könyvtárban azonban csak a régi könyveket találhatjuk meg. Ha van is kevés haladó szellemű könyv, a nép számára hozzáférhetetlen, mert megfizethetetlenül nagy összegű kölcsöndíjakat szednek. A kisebb könyvtárak alig egyezer kötettel rendelkeznek s ezek is jobbára régi könyvek. A pártokban és társadalmi szervezetekben elhelyezett könyvtárakból is hiányzik az újabb irodalom. Emiatt mindenütt az olvasási kedv lankadása tapasztalható. A városi polgárság vonakodik a korszerű irodalomtól. Csak a polgári írókat olvassák, Márai Sándor és Németh László a kedvenc írójuk. A szabadművelődési felügyelő lépéseket tett az irányban, hogy a két hatalmas öncélú könyvtár anyagából összeállítva egy egységes és ingyenes közkönyvtárat létesítsenek. Az új könyvtár természetesen csak átképzett, jó könyvtáros vezetésével valósíthatja meg kitűzött célját. Mindehhez a VKMnek a segítségére lenne szükség. Kiskőrös körzetének könyvtárhelyzete sem kielégítő. A tanyákon alig van könyvtár, s azok is elavultak. A parasztság régen kiolvasta ezeket az egyébként is félrenevelő könyveket. Ahol új könyvtárakat létesítettek, egyszerre fellendült a forgalom. Kiskőrös legnagyobb könyvtára, a volt polgári iskola könyvtára 821 kötetet tartalmaz. A Kalocsán lévő szabadművelődési könyvtárat egyáltalán nem olvassák, hiába szeretném megtudni a felügyelő jelentéséből, hogy mi ennek az oka, nem kapok feleletet rá. A mostanában létesített kis könyvtárak száma 26. Valamennyi könyvtár frissítésre szorul. Kecskemét legnagyobb könyvtára a 40 000 kötetes Városi Könyvtár. Évi forgalma alig két és fél ezer. A tágas könyvtárterem polcain elhelyezett kötetek egynegyed része használhatatlan. A tanyákon és községekben lévő népkönyvtárak már népszerűbbek. A 60 népkönyvtár 3365 kötetét állandóan olvassák (a rossz könyveket is), bár az alföldi aranyhomok népe nem szeret művelődni. Itt is azt tartják, hogy csak a lusta ember olvas. A könyvtárak elhanyagoltak. Lomtárakban, tanítói lakásokban hevernek a könyvek, vagy legjobb esetben közkézen forognak. Az általános kívánság Kecskeméten is az, hogy a régi könyveket ki kéne cserélni új könyvekre. Szolnok megyében egy községre két könyvtár esik. A 30 községben 63 könyvtár működik. 10 875 könyvből a lakosság lélekszámát arányítva minden 20. lélekre esik egy könyv. A könyvtárakban - a vándorkönyvtárakat kivéve - sok a régi, használhatatlan könyv, ezért múlhatatlanul szükséges az új könyvek beszerzése és szétküldése. A lakosság mindenütt nagy érdeklődéssel olvasta a vándor könyvtárakat. A régebben létesített könyvgyűjtemények anyaga rossz, a könyvek piszkosak, porosak. A tudományos, politikai és újabb szépirodalmi művek hiányoznak. S a fejlődés régen túlhaladta a gazdasági ismereteket nyújtó szakkönyveket is. Szövetkezeti kérdéseket tárgyaló, demokratikus szellemű könyvek kellenének, rögtön fellendülne az olvasási kedv azokon a helyeken is, ahol az alvás műveletét tartja a nép a legüdvösebb szórakozásnak. Hiba az is, hogy egy-egy faluba, ha hoznak is politikai jellegű könyveket, csak a párttagok olvashatják, közkinccsé kéne tenni ezeket a könyveket is. Hódmezővásárhely város körzetében 68 könyvtár áll az olvasni vágyók rendelkezésére. A város 3 nagyobb könyvtárral, a tanyaközpontok 50 olvasókörrel rendelkeznek. Ezeket az olvasóköröket azonban nem látogatják, mert a könyvek régiek és kiolvasottak. Az érdeklődés inkább a vándorkönyvtárak felé irányul. A Református Főgimnázium és a Városi Könyvtár 20-20 000 kötettel rendelkezik. A jelentésből csak sejteni lehet, hogy a könyvek nagy része nem szolgálja a demokratikus szabad művelődés célját. Csanád vármegye valamennyi községe rendelkezik könyvtárral. A vármegyei 15 000 kötetes könyvtárat nem használják. Nem tudni, miért. Évente alig 150 ember látogatja. A felfektetett statisztika szerint Csanád vármegyében 100 000 emberre 18 000 könyv esik. A 18 000 kötetet az elmúlt esztendőben 1389 nő és 1598 férfi olvasta. A felügyelő kimutatása szerint az olvasni tudók 90 százaléka nem olvas rendszeresen könyvet. A 18 000 kötetből 3-4 ezer forog közkézen. Ennek okát főképpen abban látjuk, hogy a könyvtárak anyaga 80 százalékban nem használható, elavult könyvek ezek, selejtezésre szorulnak. Az esetleges olvasási kedvet az is nagyban befolyásolja, hogy a könyvtárakban nincs szakképzett könyvtáros. Ki kéne válogatni a jó, használható könyveket a lom közül, s ezekről katalógust kellene felfektetni s megfelelő hírveréssel, esetleg vándorlás útján is be kéne helyezni a megye életébe az irodalmat. Csak kevés helyen mutatkozik olvasási készség. Talán még a munkaversenyekben részt vevő ipari dolgozók olvasnak legszívesebben. A jelentkező irodalmi szomjúságot azonban nem elégítik ki a rendelkezésre álló régi könyvek. Új könyvek beszerzésére lenne szükség Csanádban is, s olyan katalógusok felállítására, amelyekből azt is megtudhatja az olvasó, hogy mi a tartalma a