Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

Tanácsos Uram! Dec. 16-án kelt és 30-án érkezett átiratukra késve válaszolok, mert a Sárréti Népfőiskolán tartott előadásom akadályozott. A megküldött könyvajánlási javaslattal kapcsolatban legyen szabad az alábbiakat összefoglalnom: 1. Országos népkönyvtári ajánlások listáját elkészíteni felelős és kényes feladat: ezt szakonként egy szakember, még egy legkiválóbb sem vállalhatja egyedül. Annál kevésbé azon listakészítők, akik nem mondhatók élvonalbelieknek. Javasoljuk, hogy a Tanács a könyvajánlások munkáját az ilyen és hasonló céllal alakult, működő és erre illetékes tudományos kutatóintézeteknek adja ki elkészítésre, pl. a történelem, néprajz, közgazdaság- és társadalomtudomány, esetleg a népművészet is a Teleki Intézet történettudományi, közgazdaság- és társadalomtudományi, néptudományi tagozata; egészségügy: Egyetemi Közegészségügyi Intézet; irodalom: Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára; filozófia, pedagógia stb.; a Magyarságtudományi Intézet, illetve illetékes tagintézetei stb. Ezek mellett jó az Országos Könyvtári Központot megkérdezni. 2. A szabadművelés éppen abban kell hogy különbözzék a rossz emlékű népműveléstől, hogy nem a polgári, úgynevezett magaskultúra eredményeit akarja rendszertelenül és tervszerűtlenül, tisztán tartani szemelvényekben lefele népszerűsíteni, hanem az anyagon keresztül egyben szempontokat, szemléletet is akar adni, megteremteni a tudományok, a kultúra kapcsolatát az élettel és a legszélesebb rétegekkel. Ehhez elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy az embert a körülötte érzékelhető tapasztalati világ megláttatásával lehet vezetni a konkrétból az absztraktig, a gyakorlatból az elvekhez, a jelenségek világából az okok felismerésére; másodszor hogy a művelődés a gyakorlati életben való jobb boldogulást is kell hogy szolgálja. Mindkettő oda mutat, hogy a szabad művelésnek már könyvválogatásban, olvastatásában is a magyar emberrel, a magyar életviszonyokkal, életlehetőségekkel, magyar szemléletmóddal számolva kell már legelőször is közelítenie minden tárgykörhöz. 3. A fentiek szellemében általánosságban kifogásolnunk kell az egyes jegyzékeknek túlontúl általános, másoknak tendenciózusan egyoldalú, ismét másoknak nem elég konkrét, egyeseknek viszont nem elvi voltát. Azt, hogy az egész jegyzék nem a fenti szempontok szerint, a magyarságismeret, a magyar földön élő magyar ember szempontjai szerint készült, a leghatározottabban vissza kell utasítanunk részleteiben is, de már itt megemlíthetjük, hogy ha a tanács e szempontot elvi - tegyük fel: objektivitás keresési okokból nem alkalmazta, bár ilyen törekvést nem látunk - legalább egy magyarságismeret - magyarságtudomány című listát is fel kellett volna vennie. Részleteiben: Pszichológiából és pedagógiából a magyar népkönyvtárakban sok felsoroltnál szükségesebb lenne néhány, a magyar gyermek, a magyar iskola, a nevelés és tanulás célja, művelődés, magyar műveltség, élet és tudomány, művelődéspolitika és magyar kultúrpolitika, paraszt gyermek, munkásgyermek, művelődés és szakképzés stb. tárgykörökkel foglalkozó tanulmány. A társadalomtudományban furcsa, hogy egy demokrata agrárállam népkönyvtáraiban a demokrácia és a parasztság kérdéseivel alig néhány munka foglalkozzék, a számban jóval kisebb más rétegek kérdésével viszont annál több; hogy a külföldi formák közül egyesek ismertetése sok változatban, más, fél világot átfogó rendszerek rövid és pejoratív ismertetésben. A közgazdaság-társadalomtudomány c. rész szintén általánosságokban mozog, de ugyanazzal a tendenciózus egyoldalúsággal, megfeledkezve a világ egyik felének közgazdasági és társadalmi rendszereiről, de arról is, hogy a természetes magyar közösségi formákat figyelembe vegye. A gazdaságtan, kereskedelem, ipar, mezőgazdaságtan című, de nem tartalmú listán - agrárállam népkönyvtáraiban!! - mezőgazdaságról, háziiparról egyetlenegy mű sem szól, teljesen kimarad a kereskedelem teoretikája, az értékesítés, a szövetkezeti gondolat. A fenti részek ilyetén formában való megjelenése egy jogosan jelentkező országos kultúrbotrány magvait hordozza magában... A természettudományi részből csak a magyar föld ásványkincse, a talajkémia, a gazdasági fizika, az állatorvoslás, mezőkémia, iparilag feldolgozható növényfélék stb. megemlítése hiányzik: szóval csak az, ami körülöttünk folyik, amiben élünk, ami a mindennapi használatban előfordulhat. A természetrajz-földrajzi részben nincsen emberföldrajz, nincs szó arról, hogy itt a magyar ember magyar földön él és hogyan, nincsen szó termeszthetőségről és tenyészthetőségről állat- és növényföldrajzról, nincsen gazdaságföldrajz. Magyarország földrajzát is egyedül Cholnoky képviseli. A folklór részben az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény, a Magyarságtudományi Intézet kiad-